A NATO egységének kérdésessé válásával egyidőben az ellenséges rezsimek buzgón keresik a Nyugat gyenge pontjait
Elnöksége kezdetén Donald Trump ledobta „minden bombák anyját” Afganisztánra, amely – mint később kiderült – nem a tálibokkal szembeni keményebb fellépés, hanem a velük való megegyezés előjátéka volt. Külpolitikája mindig téves és impulzív volt, amelynek azért voltak érdemei: Amerika ellenségei sosem tudták, miként fog reagálni. Joe Biden sokkal kiszámíthatóbb. Odahaza akar újjáépíteni, külföldön kevesebb bonyodalmat szeretne. Külpolitikája két szóval összegezhető: kevesebb Amerika.
A kabuli repülőtéren történt szörnyűségek élő példáját adják annak, hogyan is néz ki ez a „kevesebb Amerika” – és ez még csak a kezdet. Pár napja találkoztak a G7-ek – nem azért, hogy megállapodjanak valamilyen akciótervben, hanem, hogy könyörögjenek Bidennek, tartsa még pár nappal tovább nyitva a repülőteret. Amerika nélkül a többi G7-es országnak nincs szava. Ugyanez igaz a NATO-ra is. Biden azt mondja, Kínára akar figyelni, amely felvet egy nyilvánvaló kérdést: mely szövetségesei nem fontosak már? Melyik fog legközelebb elbukni?
Miközben Nyugaton döbbenten és hitetlenkedve vitatkoznak, Moszkvában és Pekingben a megbeszélések sokkal vidámabbak és kedélyesebbek. Az orosz diplomaták úgy üdvözölték a tálibokat, mint akik „normális fickók”, akikkel „sokkal könnyebb egyezségre jutni, mint a kabuli bábkormánnyal”. Kína ennél nagyobb dologra készül: Amerika világméretű befolyásának folyamatos leépülésére és az ezzel megnyíló lehetőségekre.
Ennek feltűnő példája a Global Times újság, amelynek hangvétele nem sokban tér el a Kínai Kommunista Párt hivatalos irányvonalától. Az „afgán-effektus” hatására Amerika hajdani szövetségesei eltávolodnak, még Szingapúr sem követi már – ahogy írja az újság – Washingtont és semleges az olyan sarkalatos kérdésekben is, mint például Tajvan ügye. AZ USA Kína ellen már csak az „olyan aprócska országokat, mint például Litvánia” tudja maga mellé állítani, amely nemrég fogadott tajvani nagykövetet – kiváltva ezzel Peking haragját.
„Kína és Oroszország egyesítheti különböző erőit, hogy a litván és a tajvani ügy miatt megszégyenítsék az USA-t, amellyel újabb, általános érvényű „afgán-effektust” okozhatnak más formában.” – írták. „Washington karja túl messzire ér. Ezért Kínának és Oroszországnak rövidebbre kell vágnia azokon a területeken, ahol Washington kimutatja önhittségét és dicsekszik képességeivel.” Más szavakkal: ha Bident már nem érdekli szövetségesei védelme, mely ország bukhat még?
Kína és Oroszország korábban nem igazán működött együtt, de most egyfajta kezdődő szövetségesi viszony jelei látszanak közöttük. Mindketten nyitnak a tálibok felé és már most nagy befolyásuk van Kabulban. Mindkettőjüket sújtják az amerikai és az európai szankciók, amelyeket együtt próbálnak kijátszani. Az idén tartott egyik kínai-orosz külügyminiszteri találkozón olyan egyezményt kötöttek, amely alapján „támogatják egymás erőfeszítéseit a függetlenségi, biztonsági és fejlődési érdekeik védelmében”, és amely Afganisztánban már működött is.
Arról is tárgyaltak, hogy kiépítik a Nyugat által vezetett nemzetközi rend alternatíváját, amely (ahogy állítják) „nem képviseli a nemzetközi közösség akaratát”. Szorgosan alkalmazzák a vakcina-diplomáciát, annak érdekében, hogy kiépítsék saját baráti körüket: azon szegényebb országokból, amelyektől Európa és Amerika megtagadta az oltóanyagokat.
A márciusi csúcs után pár nappal mindketten ellenségeik ellen vonultak. Oroszország csapatokat vont össze közel az ukrán határhoz, Kína pedig rekordmennyiségű repülőgépet küldött a tajvani légtérbe. A következő hónap során orosz és belorusz közös hadgyakorlatot tartanak Ukrajna körül.
Nem kell hozzá stratégiai zseninek – vagy összeesküvés-elmélet hívőnek – lenni, hogy lássuk, mi fog valószínűleg történni. Ha egy világhatalom visszavonul, az ellenségei próbára teszik és megnézik, mi történik.
Amikor Amerika az 1930-as években az elszigetelődést választotta, Mussolini próbára tette, hogy mit tesz az újonnan alakult Népszövetség, ha megszállja Etiópiát. A válasz: semmit. Ezzel azt üzenték a világnak, hogy az állítólagos szövetségnek nincs hatalma. Az 1970-es évek különböző válságai – az olajválság, az iráni túszdráma, a brit majdnem-államcsőd – miatt nem volt világos Argentína számára, hogy a Falkland-szigeteket meg fogják védeni [a britek – a ford. megj.].
A NATO integritása is kérdésessé vált. Afganisztán eredetileg NATO-küldetésként indult, de végül Washingtonra maradt, állítólagos szövetségesei bevonása nélkül. Könnyű észrevenni, hogy Biden milyen ritkán említi meg a NATO-t, tekintettel arra, hogy az USA több mint kétszer annyit költ a hadseregére, mint a többi 29 tagállam együttesen. Ahogyan arra Trump szeretett rámutatni, a NATO már nem is védelmi szövetség, hanem sokkal inkább egy jó kifogás az európaiaknak arra, hogy spóroljanak a védelmi kiadásokon, miközben Amerika atom védőernyője alá bújnak.
Tehát, ha Biden Kínára összpontosít, akkor mennyire fogja érdekelni Grúzia? Vagy a Baltikum? Litvánia egy nyilvánvaló célpont. Egy fiatal demokrácia, amely ma is a szovjetek ellenében definiálja magát, és amely nem hunyászkodott meg Moszkva vagy Peking előtt, ma hirtelen mindkettő fenyegetésével szembesül. A menekültek az új fegyver: Belorusszia csak idén már 4000 irakit és szíriait irányított Litvánia felé. A most útnak induló 2,5 millió afgánnal nem lesz nehéz kiváltani egy újabb európai migránsválságot.
Ukrajna is lehet a következő. Az Északi Áramlat-2 gázvezetéken keresztül – amelyet Németország a washingtoni tiltakozások ellenére építtetett ki – Oroszország hamarosan még több gázt tud majd közvetlenül Európába szállítani, megkerülve ezzel Ukrajnát. Ez Putyin számára szabad kezet ad a donbasszi konfliktus fokozására. Ha így tesz, vajon mekkora ellenállásra számíthat az elcsigázott Biden részéről? És Amerika nélkül Európa mennyire lesz harcra kész?
Szergej Lavrov, Putyin külügyminisztere azt mondta, hogy szeretne létrehozni egy „ténylegesen multipoláris és demokratikus világot”. Legutóbbi kínai útja során azt mondta, ezt a vágyát „a nyugati országok és különösen az Egyesült Államok akadályozza”.
Az amerikai befolyás ilyen gyors és nyilvánvaló hanyatlása miatt ez a két új szövetséges tökéletes esélyt kapott erre.
https://www.telegraph.co.uk/politics/2021/08/26/new-moscow-beijing-axis-already-exploiting-bidens-exhaustion/
Utolsó kommentek