Andrew Salmon Dél-Koreában élő szabadúszó újságíró, aki kettő könyvet is írt a koreai háborúról. Lenti írása a Koreai-félszigeten egy hipotetikus, a legrosszabb lehetőség forgatókönyve (worst-case scenario) szerinti lezajló katonai összecsapásról szól.
Ázsia rémálma: Háború a Koreai-félszigeten
Mivel Korea Északkelet-Ázsia közepén fekszik, amely a világ harmadik legnagyobb gazdasági övezete Nyugat-Európa és Észak-Amerika után, szakértők szerint a globális piacok elsöprő járulékos kárt szenvednének el, de az emberéletekben bekövetkező katasztrofális veszteség – és a lehetséges nukleáris szennyeződés – sokkal-sokkal rosszabb lenne.
Szerencsére egyetlen elemző sem hiszi, hogy küszöbön áll a második koreai háború kitörése. Annak ellenére, hogy Észak-Korea márciusban azt érvénytelennek nyilvánította, az 1950-53 között milliók életét követelő konfliktust lezáró fegyverszünet továbbra is tart. És Phenjan legfelsőbb vezetését is beleértve, kevesen gondolják, hogy megkockáztatnának egy támadást.
Azonban a legutóbbi rakéta- és nukleáris kísérletek, a fegyverszünet felmondása, valamint háborús kijelentéseket követően – amelyek még phenjani mércével mérve is rendkívüliek voltak – Kim Dzsong Un tapasztaltságát és belátási képességét kétségbe vonják. A fegyverszünet felmondása ellenére Phenjan egy végleges békeszerződést akar, vaéamint közvetlen tárgyalást az USA-val, amelyet eddig Washington elutasított és inkább a többoldalú tárgyalásokat ösztönözte.
Megállapodás az USA-val
Jelenleg Észak-Korea tettei kétségeket ébresztenek, olyannyira, hogy Dél-Korea és az USA nemrég bejelentette, megállapodást kötöttek, amely alapján átdolgozzák vészhelyzeti terveiket arra az eshetőségre, ha Észak-Korea valóban beváltja fenyegetéseit. Ezt követte a két szövetséges egyesített katonai gyakorlata, amely során az USA B-52-es bombázógépei is berepüléseket végeztek Dél-Korea felett. Ezzel egy időben George Little, a Pentagon szóvivője kijelentette, hogy a repülések célja annak demonstrálása, hogy az egyesített haderő „harcedzett és képes az agresszív fellépés elrettentése érdekében a légierő bevetésére”.
Nyilvánvaló, hogy a katonai stratégák minden eshetőségre felkészülnek. És úgy tűnik, hogy a dél-koreai polgárok is készülnek egy lehetséges összecsapásra. A dél-koreai Asan Intézet 2012-ben végzett felmérése szerint minden dél-koreai korosztályban úgy vélték, hogy a háború kitörése valószínűbb, mint annak elmaradása.
„Az invázió nem valószínű”
Az 1950-eshez hasonló észak-koreai invázió jelenleg valószínűtlennek tűnik, de lehetősége, ami lángra gyújthatja a félszigetet, fennáll.
- Nem gondolom, hogy bármelyik fél vállalná a totális háborút, de az ilyen végkifejletre jutó forgatókönyvek valamilyen félreértés vagy nem szándékos cselekmény eszkalációjával számolnak – mondta Dan Pinkston, a Nemzetközi Válság Csoport (International Crisis Group, ICG) szöuli irodavezetője. – A jelenlegi fejlemények tükrében az a gond, hogy az eszkalációs folyamat lerövidült.
A 2010-ben történt halálos áldozatokkal járó incidensek miatt Dél-Korea lazított a katonai erő bevetésének szabályain és gyorsabb válaszcsapás alkalmazását tette lehetővé az északi tengerészeti vagy tüzérségi támadások esetére.
A szöuli Nemzetgyűlés előtt Dél-Korea vezénylő tábornoka februárban kijelentette, hogy megelőző csapások terveit dolgozzák ki arra az esetre, amennyiben a hírszerzési információk alapján Észak-Korea nukleáris támadásra irányuló előkészületeket tenne. Az első csapás kérdése létfontosságú a két Korea közelsége miatt.
- Amennyiben a nagy hatótávolságú tüzérség vagy rakétás egységek készülődését észleljük, nem lesz más lehetőségünk, csak a támadás – mondta Kim Bjungki, a szöuli Korea Egyetem professzora. – Az észak-koreai repülők három perc alatt érik el Szöult, a tüzérségi lövedékek egy percen belül.
Amerika elkötelezett
Az elemzők tartanak attól, hogy egy korlátozott északi támadás kiprovokálhatja a déli válaszcsapást, ami eszkalációs folyamatot indíthat el és elhozhatja a rettegett „nagy háborút”. Mivel Szöul és Washington szövetségesek, az USA el lenne kötelezve. – Politikai okokból az USA-nak látványosan támogatnia kellene Dél-Koreát. – mondta James Hardy, az IHS Jane’s katonai magazin ázsiai szerkesztője. – Ha nem így történne, az USA ázsiai és csendes-óceáni katonai politikája végzetesen hitelét vesztené.
Az 1,1 milliós Észak-Koreai Néphadsereg (ÉKNH) létszáma közel a kétszerese a 640 ezres dél-koreai hadseregnek és az ott állomásozó 28 ezres amerikai haderőnek. Úgy tartják, hogy az északi hadsereg nagy része nem hadrafogható: üzemanyaghiányban szenved, felszerelése elavult és néhány egysége alultáplált. Ugyanakkor kettő része fenyegetést jelenthet: különleges egységei és tüzérsége.
A dél-koreai USA és ENSZ erők parancsnoka, James Thurman tábornok tavaly márciusi jelentésében arra figyelmeztetett, hogy Észak-Korea folytatja a világ legnagyobb különlegesen képzett egységének – a nem hagyományos, nagy kockázatú küldetésekre különlegesen kiképzett specialistáinak – fejlesztését. Thurman tábornok szerint Phenjan 60 ezer fős különleges egységet tart hadrendben, és több mint 13 ezer tüzérségi egységet, amelyek többségét mélyen beásták a Demilitarizált Zóna (Demilitarized Zone, DMZ) mentén. Ezek Szöul lőtávolságában vannak, mivel a sűrűn lakott főváros mindössze 48 kilométerre található a határtól. Ráadásul a haderő létszámából és tűzerejéből adódóan az ÉKNH képes lehet a támadóerőt olyan mértékben koncentrálni, hogy áttör a megerődített DMZ-n, valamint a dél-koreai védelem második vonalán és továbbrobog a 24 millió lakosú Szöuli-régió felé.
Tekintettel azonban az ÉKNH logisztikai gyengeségére és a hadműveletek fenntartásának alkalmatlanságára, az elemzők szerint egy ilyen offenzíva három naptól legfeljebb egy hétig tarthat, ami után Phenjan az erő pozíciójából tárgyalásokat kezdeményezne.
Kommandósok
Ugyanakkor képes lenne a dél-koreai haderő az amerikai csapatok masszív megerősítéséig kitartani? Képes lenne az USA eredményesen működtetni koreai – valamint japán, okinavai és guami – bázisait az ÉKNH kommandósai és rakétáinak támadása alatt? Ezek a nehezen megválaszolható kérdések.
A kommandók alkothatják az ÉKNH élcsapatát, amelyek a levegőből, a tengerről és valószínűleg polgári álca alatt támadhatják a dél-koreai infrastruktúrát és az USA bázisait, csökkentve Szöul irányítási és kommunikációs képességeit, megakadályozva az USA erősítéseket, mondta Kim. A zavart növelhetik elektronikus zavaróeszközökkel és kiber-támadásokkal is. Ezzel egy időben az északi tüzérség aknák ezreit lőheti ki az első zárótűzzel.
De továbbra is kérdéses az ÉKNH hadrafoghatósága. A phenjani díszszemléken díszlépésben menetelő hadoszlopok hajtják végre a világ legszebb alaki gyakorlatát, de vajon az USA légitámadásinak súlya alatt Kim légiói is – Szaddám Husszeinéhez hasonlóan –összeomlanának? Ez valószínűtlennek tűnik. Az északi haderő a Sárga-tengeren 1999-ben, 2002-ben és 2010-ben lezajlott összecsapásokban és az 1968-as és 1996-os kommandós rajtaütések során bizonyította képzettségét és motiváltságát. De sem a különleges erők, sem a tüzérség nem képes önmagában háborút nyerni, mivel nem képes elfoglalni és megtartani egy területet. Az ÉKNH legnagyobb gyengéje a manőverezésre kényszerülő főerő sebezhetősége.
Légi bombázás
Az USA és Dél-Korea háromdimenziós harcot folytathat: az északi gyalogságot és páncélosokat az USA légierő folyamatosan támadhatja, ezek az egységek sebezhetőek helikopteres támadással is, és – mivel Korea egy félsziget – északot a tengerről is oldalba lehet támadni kétéltű erőkkel.
Ha az ÉKNH átrohan a határ és Szöul közötti 40 kilométer széles védelmi vonalon és betör a városba – ami nagyobb, mint Sztálingrád volt – könnyen el lehetne szigetelni, de nehezen lehetne onnan kiűzni. A koreai dombok és utcák között vívott közelharc vérengzés lenne.
- Az ÉKNH nem Szaddám hadserege, ezért valószínűleg úgy harcolnának, ahogy a japánok a csendes-óceáni hadszíntéren – mondta Pinkston, utalva a japánok utolsó emberig tartó ellenállására 1944-45-ben. – Paranoiásan rettegnének attól, ami megadásuk esetén velük történne.
A Szöult bombázó északi tüzérség elpusztítása – amelyet az évtizedek során kiásott barlangokban állomásoztatnak – lenne a másik kemény feladat. Kim megjegyezte, hogy az USA Irakban használt „bunkerromboló” bombáit eredetileg észak-koreai célok ellen tervezték. Szöul és Washington is rendelkezik precíziós bombákkal. Elemzők szerint a bunkerek bejáratának bombákkal vagy rakétákkal való berobbantása eltemetheti az északi tüzérséget és légierőt. De a dél-koreai főváros valószínűleg súlyos tüzérségi csapást szenvedne el – feltehetően nem hagyományos fegyverek által.
Biológiai támadás
Tavaly márciusban Thurman kijelentette:
- Ha Észak-Korea biológiai fegyvereket alkalmazna, azok olyan erősen fertőző anyagokat tartalmazhatnak, mint a lépfene vagy pestis baktérium. Dél-Korea sűrűn lakott városi területein ez félelmetes pszichológiai fegyver lehet.
Egy Észak-Korea hátországában végrehajtott haditengerészeti vagy légi partraszállás lehet, hogy alkalmas lenne a támadás megállítására. Csak az a kérdés, hogy egy ilyen művelet kezdete előtt Szöul milyen károkat szenvedne el. Az ÉKNH rakétás egységei további fenyegetést jelentenek, mivel – ahogy azt a koalíciós erők az első Öböl-háborúban megtapasztalhatták – a mobil kilövőállások felderítése és kiiktatása rettentő nehéz feladat.
Ennek ellenére, ha az USA légiereje az ÉKNH egységeit, kommunikációs eszközeit, parancsnokságait és logisztikai vonalait folyamatosan bombázná, a szakértők szerint Phenjan képtelen lenne megnyerni egy elhúzódó háborút.
Amennyiben Dél-Korea és az USA megtámadná Északot, az adu Peking kezében van, akivel Phenjannak kétoldalú védelmi szerződése van.
Észak-Korea védi Kína északkeleti határait, ami történelmi távlatokban is stratégiai védelmi vonal volt. Amikor 1950-ben az ENSZ haderő lerohanta Észak-Korea nagy részét, Kína beavatkozott és megmentette az államot a pusztulástól. Kutatók szerint Peking nem támogatná Phenjan támadását, de megvédené az országot, amely alapján Kim rendszere túlélné a háborút, akárcsak nagyapjáé.
- Kína támogatni fogja Észak-Koreát, de csak az északi területeken – mondta Csoj Dzsi-vuk, a szöuli Nemzeti Egyesítés Koreai Intézetének kutatója. – De nem fogják támogatni az északi haderőt, ha déli területekre támad.
Kemény állásfoglalás
Washington azt akarja, hogy Kína keményebben foglaljon állást Észak-Koreával kapcsolatosan, de nem egyértelmű, hogy Peking hat évtizedes támogató magatartása jelentősen megváltozott volna.
Bár Észak-Korea kísérleti atomrobbantása után Kína támogatta a keményebb szankciók bevezetését, ugyanakkor kritizálta az USA azon bejelentését, amely szerint megerősítették az USA nyugati partjának védelmi rendszereit.
- A rakétavédelmi rendszer fejlesztése csak az antagonizmust növeli, de nem segít megoldani a kérdést – mondta Hong Lej a kínai külügyminisztérium egyik szóvivője az egyik Pekingi sajtótájékoztatón.
A kínai szerepre való tekintet nélkül Kim Dzsong Unnak, a fiatal észak-koreai vezetőnek van még egy végső lehetősége: az atombomba.
Jelenleg nem valószínű, hogy Phenjan rendelkezik nukleáris robbanófejjel, de éveken belül kifejleszthet egyet. Szakértők szerint Észak rendelkezik olyan légi, szárazföldi vagy tengeri indítású, nukleáris eszközökkel vagy piszkos bombákkal felszerelt rakétákkal, amelyekkel el lehet érni Japánt vagy Dél-Koreát. Amennyiben Kim felrobbant egy atombombát, biztosan apokaliptikus megtorlásra, a rendszer összes túlélője pedig háborús bűnök elkövetése miatt indított eljárásokra számíthat. De ha mindent veszni lát, ez a lehetőség is fennáll.
- Soha nem voltunk még olyan helyzetben, amelyben egy nukleáris fegyverekkel felszerelt ország ilyen helyzetben lett volna – elmélkedett Hardy. – Amennyiben a vezetés annyira megrogyna, egy ilyen „utolsó lehetőség”-helyzet is elképzelhető.
Amennyiben a Phenjani rendszer elbukna a háborúban, annak pozitív hatásai jelentősek lennének. Dél-Korea szárazföldi kapcsolatba kerülne az eurázsiai kontinenssel, egy stratégiai casus belli megszűnne, Észak-Koreát újra lehetne építeni és lakosságát be lehetne integrálni a világgazdaságba, valamint Északkelet-Ázsia továbbléphetne a regionális integráció útján.
De a modern fegyverek pusztító képességének és mindkét Korea jelentős népességének ismeretében a szakértők azért imádkoznak, hogy a „második koreai háború” sose történjen meg.
- A rövid távú veszteségek semmi korábbihoz sem lennének hasonlíthatóak, százezrek pusztulnának el napok, milliók hetek alatt – mondta Pinkston. – Az iraki, afganisztáni és szíriai harcok eltörpülnének ehhez képest.
http://edition.cnn.com/2013/03/27/world/asia/south-north-korea-war-scenario/?iref=obinsite
Utolsó kommentek