Azt írja a...

Alex Spillus a The Daily Telegraph vezető brit konzervatív újság diplomáciai tudósítója, külügyi újságíró. Ebben a cikkében arról ír, hogy Nagy-Britanniát gyakorlatilag kizárólag az USA – jól felfogott önös érdekből kinyilvánított – ellenkezése tartja jelenleg az EU-ban, noha annak vezető politikusainak szándékai és tettei ezzel ellentétesek. Erről sem sokat hallani itthon.

Alex Spillus – Az USA szerint Nagy-Britannia gyengébb lenne az EU-n kívül

A Fehér Ház figyelmeztette Nagy-Britanniát, hogy világhatalmi helyzete jelentősen gyengülne, amennyiben kilépne az Európai Unióból.

Az Egyesült Államok diplomatáinak jelentései alapján az Obama-kormányzat aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Nagy-Britannia láthatóan elindult az EU kijárata felé. Washington határozott véleménye, hogy legerősebb európai partnerének távozása egyben az USA befolyását is csökkentené a kontinensen, tekintettel arra, hogy Nagy-Britannia gyakran osztja az amerikai nézeteket.

Egy Nagy-Britannia nélküli EU gyengébb lenne a szabad kereskedelmi kapcsolatokat tekintve és kevésbé megbízhatónak tűnne védelmi- és külpolitikai kérdésekben.

Amint David Cameron (Nagy-Britannia miniszterelnöke – a ford. megjegyzése) kimondta, hogy „elképzelhető” az EU-n kívüli Nagy-Britannia, az amerikai rábeszélés új csúcsokat ért el.

A UKIP (az euroszkeptikus Egyesült Királyság Függetlenségi Párt – a ford. megjegyzése) népszerűségének és az Európa-ellenes érzelmek növekedésének hatására a kérdést Barack Obama elnök a keddi videokonferencián vetette fel a brit miniszterelnöknek. A héten a kérdés felmerült kétoldalú, hivatalos megbeszélések során is.

- Fontosnak tartjuk nagyon világosan kifejezni, hogy egy erős Egyesült Királyság egy erős Európában az USA nemzeti érdeke – mondta egy vezető amerikai kormányzati tisztviselő. – Elismerjük a nemzetállamokat, de az EU-t egyfajta erősokszorosítónak tartjuk.

A Fehér Házat meghökkentette, hogy néhány Euro-szkeptikus szerint az úgynevezett különleges viszony (az USA és Nagy-Britannia közötti történelmi viszony – a ford. megjegyzése) felerősödne a brit kilépést követően, mivel az USA-ban úgy gondolják, hogy Nagy-Britannia sokkal hatékonyabb lenne az európai klub teljes jogú tagjaként.

Elismerik ugyanakkor, hogy néhány állam, mint pl. Nagy-Britannia, többet jelent számukra, mint más EU-tagállam, eloszlatandó azt a véleményt, hogy Washington pusztán csak egyetlen európai telefonszámra vágyik, amellyel a saját helyzetét könnyítené meg.

Nagy-Britannia szabadkereskedelmi filozófiájára úgy tekintenek, mint amely alapvetően megakadályozza az Unió protekcionizmus irányába való elmozdulását, miközben a második világháború óta az egymást követő brit kormányok külpolitikai kérdésekben, gyakran az USA véleményét osztva, sokkal önjáróbbak voltak, mint a többi nagy európai állam.

- Tudjuk, hogy Európa az Egyesült Királyság nélkül egy gyengébb Európa lenne – mondta egy fehér házi forrás. – Egyre több kérdés merül fel ezzel kapcsolatosan, különösen az USA-ból és Kínából. Az emberek tudni akarják, hogy mindez mit jelenthet.

- De jelen pillanatban azon vagyunk, hogy Európa jobban működjön. A szabad kereskedelemre, az egységes piacra összpontosítunk. Azon vagyunk, hogy az EU versenyképesebb legyen.

Miközben az eurózóna még mindig az összeomlás szélén áll és lendületet vesz a nagyobb pénzügyi és politikai unió kiépítése a kontinensen, a (brit – a ford. megjegyzése) kormány lassan oldalaz egy EU-tagságról szóló népszavazás irányába.

 A Konzervatív Párt (KP) egyre inkább egy olyan jövőt képzel el, amelyben Nagy-Britannia részvételét csökkentik az európai intézményekben és korlátozzák az egységes piaci és szabad kereskedelmi kapcsolatokat.

 Az Unióból – amelyhez 1973-ban egy konzervatív kormányzat alatt csatlakozott az ország – való kilépést támogató UKIP jelentősen megerősödött az időközi választásokon és a felmérések szerint a támogatottsága nagyobb (7-14%-os), mint a Liberális Demokrata Párté (szociáldemokrata-liberális párt – a ford. megjegyzése).

A koalíció (a KP és a LDP kormánykoalíciója – a ford. megjegyzése) jelenleg is több, a Lisszaboni Szerződésben rögzített és a szorosabb európai együttműködést szentesítő közös igazságügyi és rendészeti megállapodás, de különösen az egységes európai letartóztatási parancs felmondását fontolgatja.

Az amerikaiak aggódnak amiatt is, hogy az eurozóna visszacsúszik a recesszióba, amelyet Hillary Clinton külügyminiszter  a „megszorító gazdaságpolitika hatásának” tulajdonított.

- Arra szeretném sürgetni az európai vezetőket, hogy folytassák a munkát a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – mondta.

A vezető amerikai tisztviselők úgy gondolják, hogy noha az azonnali összeomlás veszélye elmúlt, az eurozóna vezetői úgy oldották meg a bajokat, hogy az hosszú távon nem biztosítja a jólétet.

William Darthmouth képviselő, az Ukip külügyi szóvivője elmondta:

- Előfordult a történelemben, hogy az USA nagyon elégedett volt, amikor Nagy-Britannia független maradt a kontinenstől és reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz. Nem a mi dolgunk, hogy az USA diplomatáinak munkáját megkönnyítsük. A mi dolgunk a saját érdekeink biztosítása.

Az eredeti cikk hivatkozásokkal együtt megtalálható itt:

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/eu/9754042/Britain-will-be-weaker-without-EU-says-USA.html

All credit goes to Alex Spillus.

Bizonyára hallott mindenki a legutóbbi fegyveres tömegmészárlásról, amely egy csendes, egyesült államokbeli kisváros általános iskolájában történt, és amelynek 27 áldozata jórészt 6-7 éves kisgyermek volt. Az eset ismét élesen rávilágít a gyakorlatilag szabad fegyvertartás árnyoldalaira is és megszólalásra késztet sok közgondolkodót, újságírót. Az egyik - általam - érdekesnek tartott cikket Peter Bergen, a CNN nemzetbiztonsági tanácsadója, író és újságíró jegyezte, amely szerintem érdekes adalékokat tartalmaz az USA-ban dúló fegyverkezés és a körülötte kavargó társadalmi vita jobb megértéséhez. 

Peter Bergen - A fegyveres erőszak nemzetbiztonsági kérdés

Gyakran közegészségügyi kérdésként is felvetődik az olyan félautomata fegyverek elterjedése az Egyesült Államokban, amellyel a Newtown-i mészárlást is elkövették.

Megfontolandó az a felvetés, amely a fegyveres erőszakot közegészségügyi kérdésnek tekinti. Elvégre az emberölés, amelyeknek mintegy 70%-át az ENSZ hivatalos tanulmánya szerint lőfegyverrel követik el, az Egyesült Államokban a 15. leggyakoribb halálok.

De a fegyvertartás ellenőrzését közegészségügyi kérdésként felvetni azért mégsem teljesen jogos. Többé-kevésbé elfogadható, hogy a legtöbb amerikai rákban vagy szívroham miatt fog meghalni, de miért lenne elfogadható, hogy oly sok amerikai az általános iskolában, főiskolában, mozikban vagy templomokban hal meg félautomata fegyvereket használó fiatal férfiak miatt?

Az amerikaiak magukra általában különleges nemzetként tekintetnek. És tekintettel arra, hogy egy vallásilag toleráns és elképesztően sokszínű országban élnek, jogos is lehet a büszkeségük.

Ezt a toleráns pluralizmust lehetett látni vasárnap este a 27 Newtown-i áldozat emlékre tartott ökumenikus szertartáson, amelyet több keresztény felekezet, muszlim és bahái papok és egy rabbi tartott az Egyesült Államok első fekete elnökének vezetésével.

De van ennek a különlegességnek egy másik oldala is, amelyet úgy tűnik, hogy sok amerikai furcsa módon nem képes felismerni: olyan arányban ölik meg egymást lőfegyverrel az amerikaiak, ami a fejlett, ipari országok körében példa nélküli. Nagy-Britanniában, amelynek lakossága nagyjából az ötöde az Egyesült Államokénak (kb. 60, ill. 300 millió – a ford. megjegyzése), 2010-ben 41 fegyveres emberölés történt, míg az Egyesült Államokban mintegy 10 000. Ez a halálozási arány legalább annyira nemzetbiztonsági, mint közegészségügyi kérdés.

Vegyük figyelembe, hogy 2011. szeptember 11-e óta az Egyesült Államokban dzsihádista terroristák mindössze 17 amerikait öltek meg, ugyanakkor egy ENSZ-tanulmány szerint 2008 és 2011 között mintegy 88 000 amerikai halt meg fegyveres erőszak miatt. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedben egy, az USA-ban élő amerikainak ötezerszer nagyobb esélye volt, hogy egy Oszama Bin Laden által ihletett terrorista helyett egy fegyveres polgártársa ölje meg.

Vegyük figyelembe azt is, hogy napjainkban vannak olyan városok az Egyesült Államokban, amelyekben magasabb az erőszakos halálozások aránya, mint a háború sújtotta Afganisztánban. Tavaly a 30 milliós Afganisztánban mintegy 3 000 polgári személy halt meg a háború során, amely szerint a polgári áldozatok aránya egy volt a tízezerhez. Ugyanakkor ez az arányszám New Orleans-ban hatszor nagyobb, mint az afgán háborúban. Tavaly itt 199 gyilkosság történt, azaz 6 emberölés jutott 10 000 lakosra.

A szövetségi fővárosban, Washingtonban, ahol ezt a cikket írom, tavaly 108 emberölés történt, azaz 2 eset jutott 10 000 lakosra, ami szerint ez a hely kétszer halálosabb a polgári személyekre nézve, mint az afgán háború.

A fegyveres emberölések miatt elhunyt amerikaiak száma még magasabb lenne, ha a kórházak nem vették volna át sikeresen a hadsereg által az iraki és afganisztáni harcokban kifejlesztett technikákat. Emiatt, miközben a fegyveres erőszakos cselekmények száma az elmúlt évtizedben közel a kétszeresére nőtt, a Wall Street Journal közelmúltbeli írása alapján a túlélés valószínűsége sokkal nagyobb, mint néhány évvel ezelőtt volt.

Bár a félautomata pisztolyokkal és gépkarabélyokkal megöltek száma nem olvasható ki az összes fegyveres emberölés adataiból, a Mother June magazin közelmúltbeli tanulmánya szerint az Egyesült Államokban az elmúlt három évtizedben történt 62 tömegmészárlás döntő többségét ilyen, engedéllyel tartott fegyverekkel követték el.

A halálos, félautomata fegyverek elterjedését korlátozó jogszabály természetesen nem fogja megszüntetni ezt az erőszakot. A szigorító intézkedések ellenzői hivatkozhatnak Norvégiára, ahol nagyon szigorúak a fegyvertartási szabályok, de Anders Breivik mégis képes volt félautomata fegyvereket szerezni és több tucat embert megölni tavaly Oslóban és környékén. De Breivik valójába kivételes eset volt és a norvég gyilkossági ráta így is nyolcszor alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban.

A (az USA Alkotmányának – a ford. megjegyzése) Második Kiegészítése természetesen az amerikai államszerkezet fontos része. De az alapító atyák szándéka az volt, hogy a kiegészítés megvédje a polgárok azon jogát, hogy közös önvédelmi polgárőr feladataik ellátása során fegyvert viselhessenek.

Manapság nem hiszem, hogy szükségünk lenne önvédelemből ilyen helyi polgárőrségek szervezésére, hiszen vagy egy olyan valamink, amit Pentagonnak (az USA védelmi minisztériuma – a ford. megjegyzése) hívnak.

Az alapítók nem a percenként több lövést leadni képes félautomata kézifegyverekre és félautomata gépkarabélyokra gondoltak, és nem nagyobb önvédelemre annál, amit egy közönséges pisztoly vagy puska nyújthat.

Az ilyen félautomata fegyverek szarvasvadászatra vagy hasonlóra nem alkalmasak. De nagyon jól lehet velük sok amerikait gyorsan megölni.

Ha a 20 kisgyermek Newtown-i lemészárlása után most nincs lehetősége a nemzetnek, hogy kétségbe vonja a fegyveres lobby dogmatikus álláspontját, amely szerint a Második Kiegészítés igenis megengedi bármely amerikainak hadifegyverek birtoklását, akkor mikor fog az a nap eljönni?

Az eredeti írás megtalálható (hivatkozásokkal együtt) itt:

http://peterbergen.com/gun-violence-is-a-national-security-issue-cnn-com/

All credit goes to Peter Bergen.