HTML

Azt írja a...

Úgy látom, hogy itt, a periférián menthetetlenül belesüppedünk a saját kis közéleti mocsarunkba, miközben a világ ténylegesen fontos és - ha tetszik, ha nem - ránk is hatással bíró eseményeiről nem, vagy alig szerzünk tudomást. Ezen szeretnék kicsit segíteni és közzétenni néhány, általam fontosnak vagy érdekesnek tartott, az angolszász sajtóban megjelenő véleménycikk fordítását. A bejegyzések tehát nem feltétlenül tükrözik az én saját értékítéletemet, de azokat elolvasásra és meggondolásra érdemesnek tartom.

Friss topikok

Utolsó kommentek

Külföldi véleményformálók véleménye

2012.12.28. 10:26 (F)ordító

Kathleen Troia "K.T." McFarland - Az Obama-kormányzat Közel-keleti politikája kudarcot vallott és a baj növekszik

Címkék: terrorizmus USA Közel-Kelet Bengázi

Kathleen Troia "K.T." McFarland a Fox News nemzetbiztonsági elemzője, aki a Nixon, Ford és Reagan kormányzatok alatt is nemzetbiztonsági beosztásokat látott el. A líbiai Bengáziban található USA-nagykövetség és CIA-kirendeltség épületei ellen szeptember 11-én kettő terrortámadást hajtottak végre, amely során a nagyköveten kívül további három amerikai is meghalt. Az Obama-kormányzat kezdetben a támadást spontán eseménynek minősítette, amelyet egy iszlám-ellenes film bemutatója miatt feldühödött tömeg hajtott végre. A későbbiekben viszont már előre megtervezett, katonai jellegű támadásról szóltak a hírek. Az alábbi véleményében a szerző a Közel-Kelet és általában az arab világ jelenlegi és jövőbeni helyzetét latolgatva úgy látja, hogy az USA külpolitikája változatlanul nem megfelelő.

A Bengázi-jelentés a külügyminisztériumot „rendszerhibák és vezetői, irányítási hibák” miatt marasztalta el. Négy tisztségviselő lemondott, akiket néhány kisebb vezető követhet. Bár Clinton külügyminiszter asszony azt mondta, vállalja a teljes felelősséget, sikeresen elkerülte, hogy őt hibáztassák a történtek miatt. Az ünnepek közeledtével ő és a vezető Fehér házi tisztségviselők is moshatják kezeiket.

Ugyanakkor a Bengázi-jelentés nem érinti a lényeget. A szeptember 11-én történtek egy sokkal nagyobb gond jelei – az Obama-kormányzat egész Közel-keleti politikája vallott kudarcot. És a baj csak növekedni fog, mivel a (cselekmény miatt – a ford. megj.) büntetlenül hagyott és felemelkedő Al-Kaida és szövetségesei a következő amerikaiak elleni támadást tervezgethetik.

Kevesebb, mint két évvel ezelőtt az egész térségben béke volt. Igen, ez egy nyugtalan béke volt, de ez egy olyan térség, ahol a nyugtalan békénél jobb évezredek óta nem volt. Igen, sok országot diktátorok irányítottak, de azok legalább USA-barát diktátorok voltak. Igen, néhány ország folyamatosan hangoztatta Izrael-ellenességét, de valójában egyik sem állt tényleges háborúban Izraellel.

Ugorjunk a mába. Minden megváltozott. Az egész térség forrong. Segítségünkkel Egyiptom lecserélte USA-barát diktátorát egy USA-ellenes, a Muszlim Testvériség (az arab világ legbefolyásosabb és legnagyobb pánarab mozgalma – a ford. megj.) által támogatott diktátorra és egy iszlamista alkotmányra. Segítettünk a líbiai ellenzéknek elűzni a diktátorukat, ugyanakkor az új kormányuk képtelen volt konszolidálni a hatalmát, amelyet az Al-Kaidához kapcsolódó milíciák tartanak nyomás alatt, és nem volt képes – vagy nem akarta – megakadályozni a bengázi támadást és diplomatáink lemészárlását. A gyűlöletes szíriai polgárháború lehet, hogy szörnyű helyett pokoli lesz, ha az Al-Kaida szimpatizánsok és az iszlamista szélsőségesek átveszik a forradalom vezetését, vegyi fegyverek tűnnek el és az etnikai-szektárius erőszak tovább terjedve megfertőzi Szíria szomszédjait és a NATO-tag Törökországot is.

Irán atomhatalommá és térségi vezető hatalommá válásának küszöbén áll. A remény, hogy a Szaddám utáni Irak USA-barát szövetséges lehet, szertefoszlott, mivel Irak egyre inkább Irán felé orientálódik. Az afganisztáni kivonulásunknak az lesz a vége, hogy az ország egy több résztvevős polgárháborúba süllyed, amint az utolsó amerikai katona felszáll az utolsó helikopterrel. A legjobb esetben ezeket az országokat az USA-ellenes Muszlim Testvériség fogja kormányozni. A legrosszabb esetben jön a káosz. A politikai és gazdasági káosz már készülődik, a radikális iszlamisták, terroristák és az Al-Kaida az egész térségben terjeszkedik.

Ha a káosz és a forrongás folytatódik, ami valószínűnek tűnik, néhány éven belül egy USA-ellenes és etnikai-szektárius erőszakban tobzódó, az Atlanti-óceántól Pakisztánig terjedő térséget fogunk itt találni. Egy olyan térséget, amely Észak-Afrikától a Közel-Keletig, az Arab-félszigetig, a Perzsa-öbölig és Közép-Ázsiáig terjed. Ami a terroristáknak, a világ legnagyobb olajkészletének és régi szövetségesünknek, Izraelnek is a földje.

Ez a lényeges dolog és az igazi botrány – nem Rice nagykövet asszony kijelentései (Susan Rice az USA ENSZ-nagykövete, akit külügyminiszteri poszt várományosaként tartottak számon, de a támadással kapcsolatosan tett, vitatható kijelentései miatt erről az ambíciójáról lemondott – a ford. megj.) vagy a külügyminisztérium biztonsági intézkedéseinek kudarcai. Még csak nem is egy USA-nagykövetség megtámadása és amerikai diplomaták megölése – ami persze önmagában tragikus eset. A lényeg, hogy a Közel-Kelet a radikális szélsőségesek kezébe kerül, ami újabb amerikaiak elleni támadásokra ad majd lehetőséget.

Obama elnök háttérből irányító politikája lehet, hogy pontos ellentéte Bush elnök előtérből irányító politikájának, de ugyanúgy alkalmatlannak bizonyult a helyzet kezelésére. Bush elnök országokat hódított meg és diktátorokat űzött el, Afganisztán és Irak teljes adminisztratív és kormányzati rendszerét elsöpörte. USA-protektorátusokat hozott létre, új vezetőket nevezett ki és olyan országokra erőltette rá a saját Freedom Agenda-ját (a szabadság terjesztésének eszméje – a ford. megj.), amelyek nem tudták, vagy nem akarták azt a sajátjuknak tekinteni.

Egy évtizeddel később Obama elnök a saját Freedom Agenda-ját úgy kezdte véghezvinni, hogy segítette az egyiptomi és líbiai diktátorok eltávolítását, de ahelyett, hogy felajánlotta volna a segítségét a stabilitás megteremtése és a saját kormányzat kialakítása érdekében, inkább félreállt. Ennek eredményeként az iszlamista szélsőségesek és a Muszlim Testvériség az „arab tavasz” reményeit egymás után megfojtották és létrehozták az „arab tél” reménytelenségét.

Ami magát a bengázi támadást illeti, bölcsen tesszük, ha emlékezünk rá, miért is történt a szeptember 11-i támadás. Két Kelet-Afrikai USA nagykövetség 1998-as felrobbantása és a Cole hadihajó 2000-es megtámadása után az Egyesült Államok megszigorította a nagykövetségek biztonsági intézkedéseit és megváltoztatta a haditengerészet bevetési szabályait. De elmulasztottuk elfogni, megbüntetni a felelősöket, vagy megtorolni a tettet. Ennek eredményeként Oszama Bin Laden kiadott egy toborzó videofelvételt, amelyen dicsekedett a támadásokkal és további támadásokra buzdított.

A Bengázi-jelentés a biztonsági intézkedések szigorítását és új bevetési szabályok megalkotását javasolja, de ismét elmulasztottuk megbüntetni a felelősöket, noha tudjuk, hogy kik azok és hol vannak. Meglepődne-e bárki, ha 2013-ban még több amerikaiak elleni, amerikai földön elkövetett támadás történne?

Az eredeti cikk megtalálható itt: http://www.foxnews.com/opinion/2012/12/20/team-obama-entire-middle-east-policy-has-failed-and-problem-is-about-to-get/?intcmp=trending

All credit goes to Kathleen Troia "K.T." McFarland.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aztirjaa.blog.hu/api/trackback/id/tr794984604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása