A lenti írás a következő Aspen Security Forum (Aspeni Biztonsági Fórum) egyik beharangozója. A Security Clearance az esemény médiaszponzora, amely július 17-20. között kerül megrendezésre a coloradói Aspenben. Peter Bergen a CNN nemzetbiztonsági elemzője és az „Embervadászat – bin Láden tíz éven át tartó keresése 9/11-től Abbotabadig” című könyv szerzője.
Peter Bergen - Bengázitól Bostonig – a dzsihád helyzete
A coloradói Aspen buján zöldellő hegyei közt minden júliusban összegyűlnek az USA volt és jelenlegi nemzetbiztonsági tisztviselői és egyéb szakértők, hogy megvitassák az al-Káida és szövetségesei elleni háború helyzetét. A tavalyi aspeni konferencia előtt írtam egy cikket a CNN-nek, „Ideje győzelmet hirdetni: az al-Káidát legyőztük” provokatív címmel. Majd részt vettem a fórumon, ahol megpróbáltam ezt az álláspontot megvédeni. Nem hiszem, hogy sokakat sikerült meggyőznöm. (Ha így lett volna, aligha kellene idén újra Aspenbe utazni!)
A tavalyi aspeni konferencia óta egy, az al-Káidához nagyon szorosan köthető csoport megtámadta Líbiában az USA bengázi konzulátusát, ahol megöltek négy amerikai diplomatát és CIA-alkalmazottat. Majd áprilisban a Kaukázusból származó Carnajev-fivérek – az egyik amerikai állampolgár, a másik állandó lakos – robbantottak fel egy olyan kuktabombát Bostonban, amelyet az al-Káida jemeni szervezete által az interneten széles körben terjesztett tervek szerint készítettek el. A robbantásban, amely csikorogva fékezve állította le az életet az ország egyik legnagyobb városában, hárman meghaltak és több mint kétszázötvenen megsérültek. Nyilvánvaló, hogy a líbiai és bostoni támadások a „binladenizmus”, az al-Káida által terjesztett ideológiai mozgalom győzelmei voltak.
Alkalmasint az új-mexikói születésű pap, Anvár Avlaki – aki az al-Káida jemeni szárnyának volt a vezetője, amíg 2011-ben egy amerikai dróntámadás nem végzett vele – nem csak a néhány írását birtokló Carnajev-testvérekre volt hatással, hanem – ahogy azt a New America Foundation számba vette – további huszonkettő, Amerikában élő dzsihádista szélsőségesre is.
Azonban a líbiai és bostoni támadások nem igazán változtatták meg azt a jóslatot, hogy az al-Káida – a szervezet, amely 2001. szeptember 11-én megtámadta az USA-t – a VHS kazetta sorsára fog jutni. Maga az al-Káida nem hajtott végre a nyugati világban sikeres támadást az ötvenkét halottat követelő 2005-ös londoni öngyilkos robbantás óta. És ez a terrorcsoport 2001. szeptember 11-e óta nem hajtott végre támadást az USA-ban. Több magas rangú al-Káida katonai vezető – különösen a szervezet alapítójának és vezetőjének, Oszáma bin Ládennak a Navy SEAL rajtaütése során 2011. májusban történt – megölése súlyos csapást mért az al-Káida legbelső vezetésére. Pár hónappal bin Láden halála után egy amerikai dróntámadás megölte Atíja Abdul Rámánt, aki az al-Káida második számú vezetője lett, miután Ajmán Al-Zavahíri átvette bin Láden vezető szerepét. Rámán az egyike volt annak a harminc pakisztáni al-Káida vezetőnek, akiket a New America Foundation számításai szerint a CIA dróntámadásai során az elmúlt öt évben megöltek. Az al-Káida „központját”, velősen szólva, lélegeztető géppel kellett életben tartani.
Második esély az Arab Tavasszal
Ugyanakkor az arab világon 2011 elején végigsöprő, Arab Tavasznak nevezett felkelés a dzsihádista szélsőséges csoportok működésének nagyobb teret adott, és óriási mennyiségű fegyvert juttatott a térségbe. Az al-Káida szövetségesek ennek következtében meg tudták vetni a lábukat Líbiában, Szíriában, Jemenben és Maliban. Azonban ezekben az országokban a dzsihádista erőszak nagy része tisztán belső célpontokra irányult. Az olyan országokban, mint Mali és Jemen a dzsihádista harcosok túlbecsülték erejüket és a múlt évben valódi visszaesést szenvedtek el.
Ennek következtében csak az al-Káidához köthető csoportok bengázi USA-konzulátus elleni szeptemberi, és a BP algériai gázkitermelő helye elleni év eleji támadása szemléltetheti a dzsihádista nyugatellenes mozgalmak külföldi képességeinek jelenlegi állapotát.
Az al-Káida fiókszervezetek és szövetséges csoportjaik nem jelentenek valós, világméretű veszélyt a Nyugatra:
- az Arab-félszigeti al-Káida ténylegesen fenyegeti Jement, de eltekintve az amerikai célpontokkal kapcsolatos erőteljes érdeklődésüktől, a csoport nem kísérelt meg komoly Amerika-ellenes támadást a 2010 októberében kudarcot vallott, nyomtatópatronokba rejtett bombáknak az Egyesült Államokba tartó teherszállító repülőgépekre való feljuttatására tett kísérlet óta. Mindazonáltal az AQAP (Al-Qaeda in the Arabian Peninsula – Arab-félszigeti al-Káida) ügyes vezető bombakészítője, Ibrahim al-Aszíri továbbra is szökésben van.
- Az al-Káida tagok régi menedéke, a Dzsabhát al-Nuszra (Győzelem Front) néven ismert szíriai csoport létre tudott hozni egy olyan szervezetet, amely képes megtámadni a Nyugatot. Jelenleg a csoport – amelyet széles körben a leghatékonyabb harcoló alakulatnak tartanak Szíriában – Bassár el-Aszad rendszerének megdöntésére összpontosít, amely évekig is eltarthat még. Ahogy jeleztem, ez a csoport jelentős területeket szerzett Szíriában, több ezer külföldi harcost – köztük több száz nyugatit – vonzott magához, és lehetséges, hogy végül érdeklődését nyugati célpontokra irányítja.
- Az iraki al-Káida szintén jelentős erőkkel vesz részt a szíriai polgárháborúban. Sikeresen használja ki a növekvő iraki vallási megosztottságot arra, hogy támogatást szerezzen a szunnita közösségtől és – ismét – valódi veszélyt jelenthet Irak stabilitására.
- Az Iszlám Magrebi (Északnyugat-Afrika) al-Káidának és töredék csoportjainak csak gyenge képességeik vannak, hogy megtámadják a Nyugatot, de így is veszélyt jelentenek a működési területükön lévő nyugati érdekeltségekre. Az AQIM (Al-Qaeda in Islamic Maghreb – Iszlám Magrebi al-Káida) és töredékei továbbra is aktívak Algériában, ahol 2013 elején megtámadták a BP gázkitermelő üzemét, illetve Mali északi részén, ahol 2012-ben a szeparatista tuareg lázadókkal közösen indítottak kormányellenes támadást. Mindazonáltal az AQIM-ot és töredékeit az idei év elején a francia katonai beavatkozás sikeresen kiszorította a nagyobb mali városokból.
- Az elmúlt két évben a szomáliai al-Káida fiókszervezet, az al-Sabáb jelentős területeket és befolyást veszített Szomáliában. Miközben a nyugaton élő szomáliai diaszpóra köreiben tapasztalható befolyása miatt az al-Sabáb potenciális veszélyt jelent a nyugati célpontokra, a közelmúlt harctéri veszteségei a csoport figyelmét a belső helyzetre irányították. Az al-Sabáb sosem hajtott végre sikeres támadást a Nyugat ellen, és a 2010-ben az ugandai Kampalában történt robbantás óta nem hajtott végre Szomálián kívüli tömeges sérüléssel járó támadást sem.
- A harcos iszlamista csoportok továbbra is veszélyeztetik a Kadhafi-korszak utáni Líbia stabilitását. Az iszlamista harcosok Anszár al-Sáríja nevű laza hálózata végrehajtott néhány támadást, miközben némi elismertségre tett szert a bengázi lakosság körében. Azonban az Anszár al-Sáríja sem szervezetileg, sem működésileg nem köthető az al-Káidához, és kizárólag Líbiában működik.
- A pakisztáni Talibán, amelyet a Tehrík-i-Talibán Pakisztán (TTP) néven is ismernek, lényegében Pakisztánt, Afganisztánt, és az afgán-pakisztáni övezetben állomásozó NATO-katonákat, valamint az ottani nyugati érdekeltségeket fenyegeti. A TTP nem hajtott végre amerikai földön támadást a Fejszál Sahzád által 2010. május 1-jén a Times Square-en elkövetett sikertelen autóbombás merényletet követően.
- Az afgán Talibán folytatja a veszélyes afgán felkelés vezetését, folytatólagosan támadja az amerikai – katonai, diplomáciai és segélyszervezeti – célpontokat. Jelentős területeket tartanak továbbra is ellenőrzés alatt a vidéki Afganisztánban és fenyegetni fogják az afganisztáni stabilitást a NATO csapatok 2014 decemberi kivonása után is. Ugyanakkor semmi jelét nem adták eddig annak, hogy az USA területén akarnának támadást végrehajtani.
- A pakisztáni bázisú Laskár-e-Tajba a 2008-as mumbai halálos vérengzés óta az afgán-pakisztáni régión kívül nem hajtott végre tömeges sérüléssel járó támadást. Hasonlóképpen, az Üzbegisztáni Iszlamista Mozgalom és az Iszlám Dzsihád Egyesülés (Islamist Jihad Union - IJU) sem mutatta a nemzetközi terrorizmus iránti érdeklődés vagy képesség jelét, mióta 2007-ben egy IJU-val kapcsolatban álló terrorista sejtet Németországban felszámoltak.
- A délkelet-Ázsiában zajló folyamatos kormányzati katonai felszámoló akciók miatt az al-Káidával szövetséges Dzsemá Iszlámíja regionális terrorista csoport által okozott egykor erőteljes fenyegetés az elmúlt néhány évben jelentősen gyengült.
A terrorista csoportokat a helyi ügyek kötik le
Tekintettel a terrorista csoportok fent leírt gyengeségeire és helyi elfoglaltságaikra, sok amerikai terrorellenes tisztviselő úgy véli, hogy meglehetősen kicsi az esélye az al-Káida, annak egyik fiókszervezete, vagy egy általuk inspirált szervezet által végrehajtott nagyarányú, katasztrofális terrortámadásnak. Ugyancsak borús a legtöbb terrorista csoport hosszú távú jövőképe is, mivel sok muzulmán civilt öltek meg, és nem kínálnak sem politikai, sem gazdasági megoldásokat az iszlám világot érintő valódi bajokra. Ugyanakkor a Közel-Keleten zajló folyamatos nyugtalanság, különösen a jelenlegi egyiptomi felfordulás, a szunniták és síiták között növekvő feszültség, a folytatódó szíriai polgárháború és az USA valamint a NATO 2014. decemberi távozása utáni Afganisztán bizonytalan jövője mind potenciális veszélyforrás, amely az al-Káida és szövetségesei részére olyan környezetet tud teremteni, amelyben lehetőségük nyílik újra életre kelniük.
És odahaza a bostoni maratonin elkövetett robbantás emlékeztethet bennünket arra, hogy az Egyesült Államokat továbbra is fenyegetik az al-Káida ideológiája által ösztönzött és az online tartalmak által radikalizált hűtlen egyének. Habár ezen személyek felderítése bonyolult feladat, meglehetősen valószínűtlen, hogy képesek lennének a 2001. szeptember 11-i támadásokhoz kicsit is hasonló támadást végrehajtani.
http://edition.cnn.com/2013/07/16/opinion/bergen-jihad-status/index.html?hpt=hp_c1
Utolsó kommentek