A cikk szerzője Fawaz A. George, a London School of Economics Middle East Center (Londoni Közgazdasági Iskola Közel-keleti Központ) igazgatója, a nemzetközi kapcsolatok professzora.
A múlt heti Damaszkusz elleni két légicsapás, amelyet Szíria szerint Izrael hajtotta végre, azt mutatja, hogy Izrael részvétele a szíriai háborúban egyértelműen és veszélyes módon elmélyült. Az izraeli beavatkozás – amennyiben annak tényét megerősítik – azt is jelzi, hogy a konfliktus hogyan vált politikai felkelésből belső fegyveres összecsapássá, majd regionális háborúvá, amelyet a szíriai csatamezők kegyetlen harcai váltottak ki. (Izrael sosem cáfolja vagy ismeri el hadserege bevetésének tényét.)
A szíriai konfliktus sokkal összetettebbé, veszélyesebbé és nehezebben megoldhatóbbá vált. A szíriai harcok nem csak Szíria szomszédjaira – Libanonra, Irakra, Jordániára és Törökországra – terjedtek át, de olyan háborúvá váltak, amelyben Izrael és Irán egymás kihívói. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált a szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán Szírián belüli, szektarianizmusból táplálkozó heves geostratégiai rivalizálása is.
Valós a veszélye annak, hogy az összetett szíriai konfliktus Szíria fő szövetségesei – Irán és a Hezbollah – valamint Izrael, más regionális hatalmak és a nyugati államok közötti regionális háborúvá válhat.
Izrael állítólagos nagyobb részvétele a harcokban két módon is megváltoztatja a szíriai politikai harc dinamikáját. A fegyveres felkelőket védekezésre kényszeríti, mivel úgy tűnhet, hogy ők és Izrael közvetve egy közös ellenség – az Asszád-rezsim – ellen harcolnak. Ugyanakkor felerősíti Bashár al-Asszád elnök fő üzenetét, amely szerint a szíriai harc nem belső konfliktus, nem egy hazai koalíció harca, amellyel az autoriter rendszert demokráciává akarják átalakítani, hanem Izrael és annak regionális szövetségesei, valamint a nyugati államok által vezetett szélesebb összeesküvés. A szíriai hivatalos média máris a fegyveres ellenzék támogatására és az erőviszonyok megváltoztatására tett kísérletként állította be az izraeli bombázást.
Habár az iráni vezetés többször kijelentette, hogy egy izraeli támadás esetén Szíria segítségére kel, valószínűtlen, hogy akár Irán, akár a Hezbollah közvetlenül megtorolja az állítólagos izraeli bombázásokat. Irán és a Hezbollah is szeretne elkerülni egy olyan regionális konfliktust, amelyben Izrael és szövetségesei lennének fölényben. Irán és a Hezbollah inkább a szíriai futóhomokba (belpolitikai mocsárba – a ford. megj.) akar mélyebben beavatkozni. A Hezbollah legfőbb vezetője, Hasszán Naszrálláh múlt heti érzelmektől fűtött beszédében kijelentette, hogy al-Asszád szövetségesei nem fogják hagyni, hogy Szíria elbukjon. Így Irán és a Hezbollah még elszántabban akadályozhatja al-Asszád hatalomból való eltávolítását célzó kísérleteket.
Nyersen fogalmazva, az ellenségeskedések jelenlegi eszkalációja nem csak a halálos szíriai konfliktust hosszabbítja meg, de akaratlanul is – a regionális és nemzetközi biztonságra és békére jelentős hatást gyakorló – bizonytalan kimenetelű háborúvá teszi azt.
Úgy tűnik, hogy Izrael fő célja egy vörös vonal kialakítása Szírián belül, amely mögül fejlett fegyverek nem juthatnak libanoni főellensége, a Hezbollah birtokába. Izrael elsődleges közönsége (akiknek a légicsapások „szóltak” – a ford. megj.) Irán és a Hezbollah volt. Izrael úgy hazardírozott, hogy sem Szíria, sem a Hezbollah nem fogja megkockáztatni a megtorlást. Azonban fennáll a veszélye, hogy elszámítják magukat és egy nagyobb összecsapást váltanak ki.
Tekintettel egy regionális konfliktus kockázatára és veszélyeire, reméljük, hogy a nagyhatalmak – különösen az USA és Oroszország – felismerik történelmi felelősségüket és olyan felismerésre jutnak, amely az ENSZ becslése szerint 70 ezer halálos áldozatott követelő és humanitárius katasztrófát okozó szíriai harcok végéhez vezető folyamat kezdete lehet. Több mint két évvel a szíriai összecsapások kezdete után sem tűnik úgy, hogy létezik katonai megoldás. Ez egy felőrlő háborúskodás (anyagháború – a ford. megj.), amelynek nem látni a végét. Úgy tűnik, hogy a belföldi erőknek sincs eszközük, amellyel döntő csapást mérhetnének az ellenségre.
Csak politikai megoldás állíthatja meg a szíriai vérontást és akadályozhatja meg az elképzelhetetlent: egy katasztrofális következményekkel járó regionális összecsapást.
http://edition.cnn.com/2013/05/06/opinion/opinion-gerges-syria/index.html?hpt=hp_c1
Utolsó kommentek