Liz Peek - Ébredj, Amerika, a detroiti csődzűr a ti városotokban is megtörténhet!
Liz Peek a FoxNews.com és a The Fiscal Times állandó pénzügyi kolumnistája ebben a véleményében a detroiti csőddel kapcsolatosa álláspontját fejti ki, ami cseppet sem hízelgő a korábbi detroiti városvezetésre nézve, d esetleg nálunk is felmerülhetnek hasonló bajok. Bár itthon még nem hallottam olyan nagyvárosi polgármesterről, akit huszonnégy rendbeli vesztegetés és zsarolás miatt bebörtönöztek volna...
A detroiti csőd láttán New York, Chicago, és más nagyvárosok lakói is megkérdezhetnék, hogy náluk is megtörténhet-e ugyanez? A válasz igen, és csak rajtuk múlik, hogy ne így legyen. Vajon készen állnak a feladatra?
Egy nem régen végzett közvélemény kutatás szerint a New York-iak azt szeretnék, ha az új polgármesterük empatikus lenne. Komolyan, a megkérdezettek 61%-a azt mondta, hogy olyan polgármestert akarnak, aki „megérti az emberek szükségleteit és gondjait”. Mindössze 15%-uk mondta azt, hogy olyasvalakire szavazna, aki „ért a vállalkozások odacsábításához és megtartásához”, és mindössze 11% volt azok aránya, akik olyasvalakire szavaznának, aki már irányított valamilyen nagyobb szervezetet.
Ezeknek az embereknek elment az eszük?
Nincs semmi titokzatos abban, hogy Detroit tönkrement. Nem a zsugorodó járműipar, hanem a város vezetése miatt történt mindez. Vagy, mondhatni a tévútra vezetés miatt.
Nem Detroit az egyetlen város, amelynek csökken a népessége vagy elveszít egy iparágat.
Az elmúlt évtizedben Cleveland lakosainak száma 17%-kal csökkent. 1900 óta nem volt olyan alacsony a népességszám, mint 2010-ben, amikor 397 ezer lakost számoltak össze. És ez kevesebb, mint a fele annak a 915 ezernek, amellyel Cleveland 1950-ben rendelkezett. Azonban Cleveland nem ment csődbe, sőt, kiegyensúlyozott költségvetéssel dicsekedhet.
Vagy gondoljuk New Yorkra, a világegyetem egykori ruhaipari központjára. Lehet manapság New Yorkban gombkészítőket vagy zipzárboltokat látni? Dehogy lehet, a ruhaipar évtizedekkel ezelőtt Ázsiába költözött. És mégis, New York virágzik.
A városoknak, csakúgy, mint a vállalatoknak meg kell küzdeniük a kedvezőtlen fordulatokkal. Detroit balszerencséje, hogy korábbi polgármesterei nem vettek tudomást a figyelmeztető jelekről – a csökkenő népességről, a zsugorodó adóbázisról, a felfúvódó nyugdíj- és járadékterhekről – és nem tettek semmit ellenük. Hagyták, hogy egész körzetek süllyedjenek romlásba és a bűnözésbe, anélkül, hogy a megújulás bármilyen lehetőségét keresték volna.
Ezzel szemben, amikor a jelenkor legsúlyosabb gazdasági válsága New York jövőjét fenyegette, Michael Bloomberg polgármester költségcsökkentésbe fogott és ezzel egy időben rámenősen igyekezett munkahelyteremtő vállalkozásokat csábítani a városba. 2007 és 2012 között New Yorkban több mint 20 ezer pénzügyi állás szűnt meg. Ezek nem közönséges állások voltak: az átlagfizetés itt évi 363 ezer dollár (kb. 85,5 millió forint) volt, ami több mint ötszöröse egy magánszektorbeli átlagfizetésének. 2007-ben New Yorkban a magánszektorban fizetett bérek negyedét az értékpapírpiaccal kapcsolatos állásokban fizették ki. Ezek elvesztése hatalmas csapás volt a város adóbázisára. Ennek ellenére a város virágzik és 2012 közepére visszanyerte az összes elvesztett álláshelyet – amivel jóval előrébb jár az egész országnál.
Miért?
Részben azért, mert a városháza erőfeszítéseket tett olyan új iparágak, mint a divat, a turizmus és – talán legfontosabbként – a műszaki tudományok megtelepedése érdekében.
A Center for an Urban Future (Városi Jövőért Központ) egyik 2012-ben készített jelentése szerint New York City az ország második számú műszaki központjává vált, holott öt évvel előtte még sehol sem jegyezték. A szerzők megjegyezték, hogy New York „lélegzetelállító növekedést” ért el a szektorban, mivel 2007-től mintegy ezer újonnan létrehozott műszaki vállalkozás indult el a városban, bár ez a szám az írók szerint valószínűleg „durva alulbecslés”. A New York-i körzet kockázati tőke ügyletekben való részesedése az előző évtizedben megkétszereződött, 5%-ról 11%-ra nőtt. A növekedés új munkahelyek tízezreit teremtette meg, miközben máshol csökken a foglalkoztatottság. De nem csak az új vállalkozásokról van szó. A Google, a Facebook és a Twitter is növelte jelenlétét a városban.
Ami nem véletlen. A város az új műszaki vállalkozásoknak üzleti inkubátorházakat, marketingsegítséget és egyéb támogatásokat ajánlott fel. A Cornell Egyetem és az izraeli Technion közös vállalkozása nyerte meg a város által szponzorált NYC Tech Campus (az alkalmazott tudományok és műszaki ismeretek új egyeteme – a ford. megj.) megépítésének jogát, aminek bejelentése során Bloomberg közölte, hogy ez az új, hatalmas épületegyüttes további 600 kapcsolódó vállalkozást és 23 milliárd dolláros gazdasági aktivitást vonz majd az elkövetkező 30 évben.
Ahogy Detroitnak, New Yorknak is megvoltak a maga hullámhegyei és völgyei. Ahogy a járműipari központnak, New Yorknak is a katasztrofálisan rossz városvezetés okozta a hullámvölgyeket, mint például John Lindsay polgármestersége (akit leginkább „karizmája” miatt ismertek), míg a hullámhegyek az olyan vén rókákhoz köthetők, mint Ed Koch, aki első mandátumának korai szakaszában a városi közalkalmazottak béreinek elszabadulása elleni fellépése miatt közlekedési sztrájkot kapott a nyakába. Ehhez bátorság kell, de egy nagyváros polgármesterének erre van szüksége.
New Yorkot, Detroitot vagy Chicago-t vezetni nem könnyű. A hírhedten nem empatikus Michael Bloomberg bizonyított vezetői képességekkel rendelkezett, és emellett képes volt értelmes embereket maga köré gyűjteni és megtartani. A Városházán szakbarbárok és nem pártmunkások nyüzsögnek. Ezen kívül Bloomberg tehetős, és ezért nem korrupt. Ami jól jön.
Detroit volt polgármestere, Kwame Kilkpatrick börtönben ül, mivel nemrég huszonnégy rendbeli vesztegetéssel és zsarolással vádolták meg. Huszonnégy rendbeli! Detroit polgármesterei évekig pénzügyi bűvészmutatványokat mutattak be annak érdekében, hogy jók legyenek a számok.
Kevin Orr, a város élére kinevezett csődgondnok a város állapotáról készített első jelentésében az alábbi összegzést adta:
„A kötvénykibocsátásból eredő bevételt nem számítva, a város kiadásai 2008 és 2012 között átlagosan évi 100 millió dollárral haladták meg a bevételeket. A pénzügyi hiányt hosszú futamidejű kötvények kibocsátásával… és bizonyos fizetési kötelezettségek – mint például a város kettő nyugdíjalapjához való hozzájárulás – késedelmes teljesítésével akarták kezelni.” Más szóval, a korábbi vezetőség egyszerűen kudarcot vallott a város pénzügyi gondjainak kezelése során és azt remélték, hogy senki – és különösen nem a választók – sem fogja ezt észrevenni.
A csődvédelem iránti kérelem bejelentését követő sajtótájékoztatón Orr azt mondta Detroit pénzügyi tévútra vezetéséről, hogy „igazán az rázta meg, hogy ezt a magatartást évtizedeken át eltűrték.” Hozzátette még, hogy „őszintén meg vagyok lepve… tudom, hogy sokan felháborítónak tartják a kinevezésemet…de jobb lett volna, ha az elmúlt 10-20 év során lettek volna sokkal jobban felháborodva.”
Akkoriban nem igazán volt felháborodás, bár lehet, hogy azért, mert a detroiti szavazók is az empátiát keresték.
Utolsó kommentek