Stephanie Flanders 2008 óta a BBC gazdasági híreinek szerkesztője, korábban a Financial Times vezető újságírója és az USA pénzügyminisztériumának vezető tanácsadója volt. Ebben a bejegyzésében ő is a „fiscal cilff” hátteréről ír, arról, hogy milyen politikai folyamatok vezettek el odáig, hogy az USA-ban január 1-jén automatikusan életbe lépő 600 milliárd dolláros adóemelést és kiadáscsökkentést úgy tűnik, már nem lehet elhárítani. Ami aztán valószínűleg recesszióba sodorja az USA gazdaságát és az magával rántja a világot is. Csak ennyi a tét.
Mindenki – így a pénzügyi piac is – úgy gondolta, hogy Obama elnök és a republikánusok vezetői megegyeznek valamiféle költségvetési alkuban. Nem lesz túl szép, de találnak módot a 600 milliárd dolláros adóemelés és költséglefaragás elhalasztására vagy elkerülésére, amely különben január 1-jén lecsap a gazdaságra.
De ez már nincs így. Most úgy tűnik, hogy nem lesz semmilyen alku. Obama elnök számára az egyetlen jó hír az, hogy emiatt nem őt fogják okolni. Minden várakozás ellenére, az elmúlt néhány nap eseményei megerősítették pozícióit a republikánusokkal szemben, akik egyébként is hátrányban voltak az elnökválasztás eredménye miatt.
Ami a gazdasággal ennek eredményeként történni fog, nagyban függ attól, hogy az elnök és a demokraták hogyan s miként döntenek helyzeti fölényük felhasználásáról.
Emlékezzünk arra, hogyan jutottunk el idáig: a választás utáni pár napban sokan remélték, hogy Obama elnök győzelme ráveszi a republikánusokat, hogy felhagyjanak a bármilyen adóemelést ellenző álláspontjukkal. És ha úgy vesszük, ez meg is történt.
John Boehner, a képviselőházi (republikánus – a ford. megj.) többség vezetője korábban már jelezte, hogy kész egy olyan alkura, amely alapján a gazdag amerikaiak több adót fizetnek majd – bár inkább az adójóváírások korlátozása, semmint adóemelés miatt. A B-tervében még tovább ment: az 1 millió dollár feletti éves jövedelemmel rendelkezők részére a Bush-adminisztráció által biztosított adócsökkentést nem újította volna meg.
A demokraták ezt szörnyű tervnek tartották, amely csak a legmódosabb háztartások 0,1%-ánál jelentett volna tényleges adóemelést. Ezzel még a leggazdagabbak is kevesebbet fizettek volna, mint Obama elnök terve alapján, amely a Bush-kedvezményt „csak” az éves jövedelem első 250 ezer dollárjára tartotta volna meg. (A Boehner-terv szerint az 1 millió dolláros éves jövedelem felett rendelkezők a teljes összegre megtarthatták volna a kedvezményt.)
A demokratáknak sok egyéb okuk is volt utálni Boehner tervét: a munkanélküliek részére adott juttatások megszüntetése keményen érintette volna az alacsony jövedelmű családokat és megakadályozhatta volna Obama elnök kibővített infrastrukturális befektetésekre vonatkozó terveit.
Sokak szerint – a képviselőház mindkét oldalán – a B-terv előterjesztése rossz lett volna a demokratáknak és értelmetlen a republikánusoknak.
Obama elnök vagy átengedte volna, ami a republikánus adóelképzelések szinte teljes megvalósulását jelentette volna, a demokraták legtöbb kiadás oldali kívánságának teljesítése nélkül, vagy – ami sokkal valószínűbb – megvétózta volna, amely miatt úgy tűnhetett volna, hogy a demokraták ejtették túszul a gazdaságot.
De, ahogy a blogomban közvetlenül a választás után megírtam, egy kívülálló számára – és még nyilván Boehner számára is – értelmetlennek tűnő megállapodás nem feltétlenül tűnik annak a republikánus képviselőknek, akik megfogadták, hogy nem emelnek adót, soha.
Ahogy azt egy hasonló patthelyzetben már 2011-ben is láthattuk, a legtöbbjük ezt tényleg komolyan gondolja. És még az elnökválasztás eredménye, vagy a pénzügyi szakadékkal való fenyegetés sem késztette őket meggondolásra.
Mi történik most? Röviden, nem túl sok minden. Nem valószínű, hogy a Kongresszus vagy a Szenátus tényleges döntést hozzon a karácsonyi ünnepek alatt, ami alapján csak arra van esély, hogy egy nagyon rövid távú hiánypótlás kerül január 1-jei hatállyal a törvénykönyvekbe.
Ahogy az elején említettem, a frissen újraválasztott elnök előnnyel kezdi a tárgyalásokat, politikailag most még erősebb pozícióban van. De Boehner azon döntése, hogy az elnök tervével szemben próbál alternatívát felmutatni, sok demokratát feltüzelt a további kompromisszumok ellen. Most minden azon múlik, hogy Obama elnök talpasai a gazdasági helyreállítás kérdésében csirkefutamot akarnak-e játszani Boehner erre elszánt csapataival.
A pénzügyi piacok számára a jó hír az, ahogy már említettem, hogy a „szakadék” inkább egy lejtő. Semmi sem állíthatja meg őket a január 1-je utáni hetek adóemelései miatt okozott károk nagy részének áthárításában. Semmi más, csak az a működésképtelen politika, ami fő okozója volt annak, hogy a lejtő ilyen meredekké vált.
Az eredeti cikk hivatkozásokkal együtt megtalálható itt: http://www.bbc.co.uk/news/business-20813180
All credit goes to Stephanie Flanders
Utolsó kommentek