Ha a közvéleménykutatási adatok még két hétig kitartanak, akkor a legnagyobb erő a német parlamentben és a következő kormány fő oszlopa egy corbynista párt lesz.
Nem sok minden képes megváltoztatni Európa állandó rendszerének jellegét. A neoliberális-korporalista struktúrát lényegében az európai szerződések és a megváltoztathatatlan közösségi elv tartja egyben. De ezúttal bekövetkezhet egy olyan ritka megrázkódtatás, amely komolyan felforgatja az ismert rendet.
Olaf Scholz kétségtelenül biztonságos választás. Ha Németország rendíthetetlen gazdasági minisztere lenne a vezetője a szociáldemokrata többségű parlamentnek, ő lehetne Merkel centrista örököse, a folyamatosság jelöltje mindenben, a pártja nevének kivételével.
De az az ember, aki valószínűleg a következő kancellár lesz, kifejezetten elutasította a Szociáldemokrata Párt (SPD) vezetését 2019-ben, amikor a 400 ezres párttagság hirtelen balra dőlt, újra felfedezve proletár lelkületét, a blairista burzsoák két évtizedes „kiárusítása” után.
Kevin Kühnert ultraradikális ifjúsági vezető és „Juso” brigádja két gyanús alakot koronázott meg a corbynista baloldal társvezetőjének. A kongresszus befogadott egy ellenkultúrális platformot, amely elutasítja a Schröder-korszak szabadpiaci Hartz IV-es reformjait [széles körű segélyezési rendszer - a ford. megj.] és hátat fordít a háború utáni Németország politikai alaptéziseinek.
– Mi voltunk az a párt, amely bevezette a Hartz IV-et, most mi vagyunk az a párt, amely kihajítja a Hartz IV-et – mondja Saskia Esken társelnök. Ez a kijelentés elnyerte a kongresszus szavazatainak 80 százalékát. Ugyanezen pártnak kell majd jóváhagynia egy jövőbeni koalíciós alkut.
Nem is olyan régen Kühner a BMW és a német ipar nagy részének államosítását szorgalmazta, úgy vélve, hogy a kapitalizmus szabályozhatatlan.
– Ez hatalmas gond lesz Scholz számára – mondta David Marsh, az Official Monetary and Financial Institutions Forum (Hivatalos Pénzügyi és Kincstári Intézmények Fóruma – OMFIF) vezetője, Németország-szakértő. – Helmut Schmidtnek hasonló gondja volt az SPD baloldalával az 1980-as évek elején, de ez legalább négyszer súlyosabb gond. A párt baloldalának eltévelyedése immár rettenetessé vált.
Az SPD kívánságlistája a következő: vagyonadó, amelyet megvalósíthatatlansága miatt az 1990-es években egyszer már elvetettek, magasabb osztalék és tőkejövedelem adó, ténylegesen magas szén-dioxid adó, 45 milliárd eurós infrastrukturális kiadás évente, a nagyszabású szociális lakásprogram állami újraindítása, a befektetési célú lakásvásárlók megsarcolása, a nagyvárosi lakbérek befagyasztása, a minimálbér 30 százalékos emelése, 36 hónapos munkanélküli segély és így tovább.
– Ez a legrosszabb rémálmom. Ez lehet a legerősebb balos fordulat Németországban 1949 óta – mondta Thorsten Polleit professzor, a City korábbi bankárja, aki jelenleg egyetemi oktató Bayreuthban.
– Az SPD-ben egy nagyon szélsőséges piacellenes, kapitalistaellenes hangulat van és ennek a választásnak messze ható gazdasági és politikai következményei lehetnek – mondta.
Angela Merkel kereszténydemokratái mindent egy lapra feltéve próbálják megelőzni a választási kudarcot, amikor arra figyelmeztetnek, hogy aki Scholzra szavaz, az egy vörös-vörös-zöld koalícióra szavaz, amelynek tagjai a Die Linke végsőkig kitartó exkommunistái, akik veszélyes vonzódást mutatnak a keletnémet modellhez. Azonban ez a támadási irány sem igazán érinti a lényeget.
Polleit professzor szerint az idevágó párhuzam nem Honecker boldogtalan Kelet-Németországa.
– A veszély sokkal inkább a hasonlóság az 1930-as évek kormányzati rendszeréhez. A tulajdont magánkézben hagyják, de még több szabály, rendelet, adó és állami támogatás jön, amelyeket a termelés befolyásolására és az árak szabályozására használnak – mondta.
– Scholz nem az SPD valódi céljait képviseli. Amiatt aggódok, hogy sok német még mindig nem érti, ez a politikai irányvonal mivel jár. Még távolabb fogunk kerülni a szabadpiaci rendszer maradványaitól – mondta.
Ha Scholz győz szeptember 26-án, abban reménykedhet, hogy vadabb társait egy „jelzőlámpa”-koalícióval zabolázhatja meg, a zöldek és a piacpárti, alacsony adókat támogató szabad demokraták pénzügyminiszteri részvételével, abban bízva, hogy a koalíciós kényszer kioltja a szélsőséges vágyakat.
De ez a választási matematikán múlik. Az sem világos még, hogy a szociáldemokrata bázis elfogadna-e egy ilyen szokásos megoldást, miközben a Die Linke közelebb áll a gazdasági elveikhez.
A zöldeknek is megvan a saját ideológiai törésvonaluk. A párt jelöltje, Annalena Baerbock és a Realo [a párt reálpolitikai frakciója – a ford. megj.] vezetése békét kötött az iparral – legalábbis az újabbal, ha már a régivel nem – és elfogadta, hogy a szabályozott piac az egyetlen járható út a széndioxid-mentes gazdaság felé vezető úton.
A keményvonalas Fundis [a párt fundamentalista frakciója – a ford. megj.] továbbra is be akar tiltani mindent, annál is inkább, mivel a klímakutatók előre hozták a rettegett elszabaduló felmelegedés időpontját. A gazdasági növekedést továbbra is vandalizmusnak tartják. Továbbra is elvből akarnak véget vetni a jóléti életmódnak.
A vállalkozásellenesség a politikai génjeikben van. Ez az a megrögzött frakció, amely a párt bázisát uralja és ők azok, akik a párt tervezett kiáltványa szerint a magas jövedelmeket szuperadókkal – a Tobin-adóval – sújtanák és egy rakás jogszabállyal béklyóznák.
A zöld Fundisban és az SPD Spartakistákban sok a közös vonás. A Die Linke-vel kötött koalícióban felerősíthetnék egymás radikalizmusát, amely magával ránthatná a kelletlen Scholzot és Baerbockot is.
Bizonyos értelemben a Zöldek és az SPD az üdvös friss levegő a – mind Németországban, mind az EU mechanizmusai miatt szélesebb körben is alkalmazott – fiskális szigor hosszú évei után, amely rosszul időzített politikai hibaként a recesszióból válságot kreált és elvett Európától egy évtizedet.
A Merkel-korszak nagy részében Németországban a nettó közkiadások negatívok voltak, ami a fő oka annak, hogy az ország lemaradt a szélessávú internet és a digitális technológia terén – a COVID miatt kiderült, hogy a háziorvosok továbbra is a faxokban bíznak.
Németország eurozónán belüli felülteljesítésének nagy szerepe van a Hartz IV által okozott bértorlódást követő belső leértékelődésben, amely krónikus strukturális kereskedelmi többlethez vezetett a déli tagállamok kárára, és amely az egész eurozónát egy zsugorodási spirálba rántotta. Merkel kancellár Németországa globális tekintetben átlagos termelékenységi növekedést mutatott.
A gond az, hogy Németország az alkotmányos adósságfék miatt nem indíthat el infrastrukturális felzárkóztatást a kötvénypiacok erősen negatív kamatai mellett sem. A Bundestagban és a Bundesratban is kétharmados többség kell az alkotmánymódosításhoz, ezért a megszorítások hívei fenntarthatják a vétójukat.
Bár valamennyi mozgástér van még a költségvetésen kívüli eszközökkel, a Zöld-SPD költekezési expanzió fiskálisan semleges lesz és adóemelésen fog alapulni, amelyek hatalmas mértékűek lesznek: a Zöldek 500 milliárd eurós további közkiadást akarnak 10 éven át. A magasabb adók még tovább fogják szűkíteni a gazdaság már így is túlterhelt verőereit.
Nem igazán bízhatunk abban sem, hogy a pénzt olyan egyedi befektetésekre költik, amelyek szorzója több, mint egy, azaz növekedést ösztönöznek. A corbynisták és a Fundis valószínűleg csak az állandó szociális transzferek folyamatos növekedésével törődnek majd.
A kereszténydemokraták csak magukat okolhatják azért, hogy eldobtak maguktól egy szinte behozhatatlan előnyt, amikor háttéralkuk után a párttagság tiltakozása és a közvélemény egyértelmű preferenciái ellenére Armin Laschetet tették meg jelöltnek. Más lett volna a dolog a harcias bajor Marcus Söderrel, de ő túl nagy veszélyt jelentett a régi gárdára.
De még így sincs vége Laschetnek.
– Az emberek egyre idegesebbek, ahogy közeledik a választás és lehet, hogy az SPD lecsúszik az első helyről – mondta Moritz Kraemer, a Standard & Poor korábbi hitelminősítő igazgatója, aki jelenleg a frankfurti Goethe Egyetemen professzora.
– Még most is azt gondolom, nagyon valószínűtlen, hogy koalícióra lépnének a Die Linke-vel. Ennek fő akadálya a külpolitika: a Die Linke ki akar lépni a NATO-ból és smúzolni akarnak Putyinnal, ez pedig a többiek számára tabu – mondta.
Lehet arra hivatkozni, hogy Németország alkotmányos fékjei és ellensúlyai majd visszafogják a túlságosan forradalmi lelkesedést.
– Szerintem nem egyértelmű, hogy egy Scholz-kaolíció csak negatív lehet. Nyilvánvalóan sokkal mérsékeltebb lenne, mint egy Corbyn-kormány az Egyesült Királyságban – mondta Kraemer.
A piacok jelenleg egy többé-kevésbé jó kimenetre fogadnak, történjék bármi. De egy európai politikai földrengés ebben a hónapban már nem csak egy távoli piaci kockázat.
https://www.telegraph.co.uk/business/2021/09/14/germanys-leftward-lurch-stunning-economic-upset/
Utolsó kommentek