Ez a cikk nem igazán vélemény, inkább háttéranyag és összefoglaló a világ egyik feszültséggócában, a Koreai-félszigeten történő események jobb megértéséhez. Az írás Madison Park hölgy tulajdona, aki a CNN Hong Kong-i tudósítója.
Miért fontos még mindig a koreai háború?
Ez az a háború, ami valójában sosem ért véget – és ami 1953-ban megosztott a Koreai-félszigetet. A 60 évvel ezelőtt zajlott kegyetlen háborúban több mint kétmillió koreai halt meg, családok ezreit szakították szét, és utána létrejött a világ legjobban megerősített határa. A háborúban a mai napig élő szövetségek jöttek létre.
A háborút lezáró fegyverszüneti egyezmény inkább csak tűzszünet, semmint békeegyezmény. Észak-Korea kedd óta azzal fenyeget, hogy felmondja a fegyverszünetet, ahogy tette azt már régebben is. Észak-Korea 2009-ben bejelentette, hogy hadserege nem fogja betartani az egyezményt, mivel Dél-Korea csatlakozott egy USA által kidolgozott anti-proliferációs (a nukleáris eszközök elterjedését megakadályozó – a ford. megj.) tervezethez. Phenjan hivatalos hírügynöksége, a Koreai Központi Hírügynökség (Korean Central News Agency, KCNA) bejelentette, hogy az USA „folyamatos háború készülődése” miatt „nincs más választásuk”, mint a fegyverszünet felmondása.
A napokban a KCNA bejelentette, hogy március 11-e után az észak-koreai hadsereg a fegyverszüneti egyezményt „teljességgel érvénytelennek” fogja tekinteni, mivel az „USA imperialistái és a dél-koreai bábkormány” megsértette azt. Az USA és Dél-Korea közös hadgyakorlatát „nyílt hadüzenetként” értelmezték és a szokásos színes nyelvezettel becsmérelték a két országot.
„Az USA, miközben vérgőzös tekintettel azon ügyködik, hogy bekebelezze a KNDK-t (Észak-Korea hivatalos neve: Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), nem elégszik meg azzal, hogy magára vonja a koreai nép soha el nem múló, felgyülemlett haragját. Az igaz baj, hogy a dél-koreai bábkormány az USA imádatának mocsarába süllyedve talpnyalóként úgy táncol, ahogy fütyülnek neki.” – jelentette ki a KCNA.
A legutóbbi heves kitörést a február 12-én végrehajtott kísérleti atomrobbantás miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa által megszavazott keményebb szankciók váltották ki. Phenjan a nemzetközi elítélés ellenére végrehajtotta harmadik kísérletét.
Nézzük meg a két Korea közötti feszültség okait és azt, hogy egy hidegháborús konfliktus miért befolyásolja még mindig a világpolitikát.
Okok
A XX. század első felének legnagyobb részében a Koreai-félszigetet Japán gyarmati megszállás alatt tartotta. A II. Világháború végéhez és Japán vereségéhez közeledve a szövetséges hatalmak megállapodtak, hogy létrehoznak egy független Koreát. Az USA és a Szovjetunió a háború után a megszállt Koreát a 38. északi szélességi kör mentén kettéosztotta. A két fél ellentétes politikai elveket vallott.
Északon a jelenlegi észak-koreai vezető, Kim Dzsong Un nagyapja, Kim Ir Szen emelkedett fel. Kim Ir Szent kommunista gerillavezetőként Moszkvában képezték ki, aki részt vett a japánok elleni koreai és mandzsúriai ellenállásban. Forradalmi előélete miatt a szovjetek kegyeltje volt.
Délen az 1948-ban megtartott választást egy erősen antikommunista, az USA-ban tanult független jogász, Li Szin Man nyerte, aki így a Koreai Köztársaság első elnöke lett.
Li és Kim a félszigetet a saját kormányzata alatt akarta egyesíteni. Feszültség gerjedt a két fél között, akiket nagyhatalmi szövetségeseik támogattak.
A háború kitörése
1950. június 25-én az észak-koreai hadsereg váratlan támadással átlépte a 38. szélességi kör vonalát és könnyedén eltiporta a dél-koreai erőket. Az USA a déli erők védelmében lépett fel. Ahogy a dél-koreai, az USA és az ENSZ erőinek ellentámadása elérte Észak-Korea területét, Kína Észak oldalán belépett a háborúba. A harcok egészen az 1953 júniusában aláírt fegyverszünetig tartottak. A fegyverszüneti egyezmény alapján létrehozták a jelentősen megerődített, 250 km hosszú és 4 km széles Demilitarizált Zónát, ami a két országrészt elválasztja. A háború ára 1,2 millió dél-koreai, 1 millió észak-koreai, 36 500 amerikai és 600 ezer kínai lakos és katona halála volt.
A koreai rivalizálás
Közvetlenül a háború után a Szovjetunió támogatásával Észak jelentős gazdasági fejlődést ért el. Aztán a Szovjetunió 1990-es években bekövetkezett összeomlása (a Szovjetunió hivatalosan 1991. december 25-én bomlott fel – a ford. megj.) az észak-koreai gazdaságot is magával rántotta, és még a rizs-fejadagok kiosztása is megszűnt. Úgy vélik, hogy az 1990-es években kitört éhínségben a lakosság mintegy 10%-a halt éhen.
Ezzel éles ellentétben, a háborút követően Dél-Koreában a kezdet zavaros volt, mivel az autokrata vezetésű állam a világ egyik legszegényebb országának számított. De az 1960-as évek végén a gazdaság erőre kapott, amely tettet manapság a gazdasági csodák egyik modelljeként dicsőítenek. Dél-Korea jelenleg a negyedik legnagyobb gazdaság Ázsiában.
Pak Csong Hi elnök volt a modern Korea egyik megalapítója, aki államcsínnyel került hatalomra és 18 éven át, 1979-ben történt meggyilkolásáig, kemény kézzel irányította az országot. Dél-Koreában néhányan úgy vélik, hogy az ország jelenlegi gazdasági prosperitása Pak-nak köszönhető, mások szerint viszont diktátor volt. Lánya, Pak Kunhje a múlt hónapban tartott elnökválasztás nyerteseként Dél-Korea új elnöke lett. Hivatala átvételekor kijelentette, hogy megvédi Dél-Korea biztonságát az egyre ellenségesebb Észak-Korea fenyegetéseitől.
Feszült kapcsolatok
Az elmúlt 60 év során az Észak és Dél közötti diplomácia a megbékélés és a harciasság között ingázott. A barátiabb időszakok során a két ország a háborúban szétszakított családok érzelmekkel túlfűtött újraegyesítését hajtotta végre 2000-ben, vezetőik kezet fogtak egy phenjani találkozón 2007-ben, és tehervonatokat jutattak át a határon. Kim Dedzsung dél-koreai elnök az Észak-Koreával való békekötés és kibékülés érdekében tett erőfeszítései miatt 2000-ben Nobel-békedíjat kapott, bár megítélése továbbra is vegyes maradt.
De a normalizálódás epizódjait az erőszak ellenpontozza, olyan incidensekkel, mint az 1983-as bombamerénylet, amely a dél-koreai kormány több tagjával végzett egy myanmari látogatás során, és egy másik bombamerénylet, amiben 1987-ben felrobbantották a Korean Air légitársaság 858-as járatát, amelynek minden utasa meghalt. Annak ellenére, hogy a vizsgálatok szerint mindkét támadást Észak-Korea hajtotta végre, a phenjani kormányzat következetesen tagadta érintettségét.
Legutóbb 2010-ben Észak aknavetővel lőtte a dél-koreai Jonpjong-szigetet, amely során két tengerészgyalogos és két helyi lakos halt meg. Phenjan Szöult vádolta azzal, hogy a támadást a Sárga-tenger partjainál tartott hadgyakorlattal provokálta ki. Ugyanebben az évben Észak-Koreát azzal is megvádolták, hogy elsüllyesztett egy dél-koreai hadihajót, ami miatt több mint 40 tengerész halt meg. Az incidensek széleskörű haragot váltottak ki Dél-Koreában.
A kapcsolatok továbbra is terhesek, különösen Észak-Korea múlt havi kísérleti robbantása miatt, amelyet a dél-koreai kormány „a Koreai-félsziget békéje és biztonsága elleni megbocsáthatatlan fenyegetésként” értékelt.
Kína, a háború utáni Észak-Korea hagyományos szövetségese támogatta azt az ENSZ-határozatot, amellyel újabb szankciókat léptettek életbe az országgal szemben. A szankciók tárgya az urándúsítás és a luxuscikkek – ami Észak-Korea uralkodó elitjét érinti. Kína korábban ellenezte az általa gazdaságilag támogatott Kim-rezsimmel szembeni kemény szankciókat.
A Financial Times egyik szerkesztői cikkében, amely nagy figyelmet kapott az ázsiai médiában, Teng Jü-ven, a Kínai Központi Pártiskola újságjának, a Study Times-nak vezető szerkesztője arra sürgette Kínát, hogy „értékelje át a Kim-dinasztiával való régi szövetségét. Bár Észak-Korea hasznos szövetséges volt a hidegháború során, hasznossága mára kétségessé vált.” – írta Teng.
http://edition.cnn.com/2013/03/07/world/asia/korean-war-explainer/index.html?hpt=hp_c1
Utolsó kommentek