Észak-Korea szerint az USA felpuhult?
David Rothkpof a CNN.com állandó szerzője, a „Foreign Policy” magazint kiadó FP Group vezérigazgatója és vezető szerkesztője, valamint a Carnegie Nemzetközi Békealapítvány meghívott előadója. Lenti véleményében az USA várható magatartását és annak mozgatórugóit vizsgálja meg az észak-koreai válság kapcsán.
Észak-Korea veszélyesen közelít a vonalhoz. Nem ahhoz, amely az USA elleni rakétatámadáshoz vezet, hanem amelyik elválaszt egy latorállamot a latorállam paródiájától. Phenjan hevessége éppen annyira nevetséges, mint amilyen valószínűtlenek az atomtámadással való fenyegetései.
Ez nem jelenti azt, hogy az USA félvállról veheti a fenyegetést. Ahogy Chuck Hagel védelmi miniszter kijelentette, amennyiben egy nagy hadsereggel és atomfegyverrel rendelkező ország elkezd heveskedni, felelőtlenség lenne kizárni annak lehetőségét, hogy valóban valami őrületesen önpusztító dolgot visznek végbe. Ugyanakkor a legnagyobb kérdés az, hogy Észak-Korea miért csinálja ezt a kardcsörtetést. Lehet, hogy a valódi ok sokkal rosszabb fényt vet az USA-ra, mint ahogy azt gondoljuk.
Lehetséges, hogy Észak-Korea azért fenyegeti az USA-t, mert úgy gondolják, hogy ennek nincs nagy ára, mivel minden korábbinál valószínűtlenebb egy válaszcsapás lehetősége. Az egész úgy tűnhet, mint egy olyan régi Hollywood-i film jelenete, amelyet Kim Dzsong Un apja, a bolond Kim Dzsong Il annyira szeretett. Azokban a westernfilmekben gyakran volt olyan jelenet, amelyben az önjelölt párbajhős, egy őrült kölyök kihívott egy sokkal nagyobb megbecsülésnek örvendő öreg cowboy-t. Mindezt azért tette, hogy felnézzenek rá. Ugyanakkor nem hitte, hogy az öreg fickó meg tudja még húzni a ravaszt.
Amennyiben az USA ellenségei úgy gondolják, hogy visszahőkölünk a válságoktól, hogy mostanában a szónoklatok és a be nem avatkozás az általános eljárási rend nálunk, akkor ez valóban aggasztó lehet. És ez a gondolat nem ismeretlen a nemzetközi életben. Egy vezető közel-keleti diplomata néhány hónapja azt mondta nekem, hogy – mivel az USA kivonult Irakból és kivonul Afganisztánból, valamint nagyon kelletlen a szíriai beavatkozás tekintetében az ott elkövetett rémségek és a regionális veszély ellenére is – az ellenségeink szerint „felpuhultunk”.
Egy volt amerikai vezető kormányzati tisztviselő, aki karrieristaként a republikánusokat és a demokratákat is szolgálta, elmondta, aggódik amiatt, hogy Barack Obama elnök azt az üzenetet közvetíti, hogy nem hisz Madeleine Albright híres kijelentésében, miszerint az USA egy „nélkülözhetetlen nemzet”. Amit az USA látszólag meg akar, vagy nem akar megtenni a világ ügyeivel kapcsolatosan, gyakran sokkal fontosabb annál, amit valójában tesz. Inkább gyakrabban, mint ritkábban, a pózolás a politikánk.
Ez nem jelenti azt, hogy az USA biztonságosabbá tehetné a világot, ha George W. Bush első elnökségének hevességével járna el. Mivel az nem várt következményekkel járt. De igenis körültekintőnek kell lennünk abban, hogy óvatos távolságtartásunkat hogyan értik a világban. Ha a szíriaihoz hasonló helyzetekben a beavatkozást illetően túl félénknek látszódunk, az ugyanolyan veszélyes és nemzetközileg provokatív lehet, mint amikor a Kim Dzsong Un-féle silány bajkeverők verik az asztalt és figyelemért kiabálnak.
Úgy mondják, hogy amikor a kölyök abban a régi westernfilmben a leggyorsabban akar pisztolyt rántani, az általában rosszul végződik a számára. Ha Észak-Korea az USA tartózkodását az elkötelezettség hiányaként félreértelmezi, akkor nem fogja túlélni az általa kiváltott választ. Obama már megmutatta, hogy amikor a veszély közvetlen, nem habozik cselekedni, jelentse ez a tét emelését Afganisztánban, a dróntámadások és a különleges műveletek számának növelését, Oszama Bin Laden elfogását, vagy Moamer Kadhafi uralmának megdöntését. Az USA nem lehet olyan agresszív, mint amilyen a közelmúltban volt, de Obama eddigi ténykedése – eltekintve a Szíriával kapcsolatos figyelmeztetések csömörétől – azt vetíti előre, hogy végzetes hiba lenne a Fehér Ház higgadt vezetőjét próbára tenni.
Az USA elmúlt napokban végrehajtott csapat- és haderőmozgása megnyugtathatja azokat a kétkedőket, akik kétségbe vonták, hogy az ország meg fogja védeni nemzeti érdekeit bárhol, ahol azokat tényleges veszély fenyegeti.
http://edition.cnn.com/2013/04/05/opinion/rothkopf-north-korea/index.html?hpt=hp_c1
Utolsó kommentek