Hallgat-e Észak-Korea fiatal vezére Kínára?
A "Jaime's China" egy, a kínai társadalomról és politikáról szóló heti rovat. Jamie Flor Cruz 1971 óta él Kínában. A Pekingi Egyetemen kínai történelmet tanult (1977-81), és a TIME magazin pekingi tudósítója és irodavezetője volt (1982-2000).
Amennyiben igazak az USA legújabb hírszerzési információi, akkor Észak-Korea nem egy, hanem több rakéta kísérleti fellövését tervezi, ami a kiszámíthatatlan fiatal vezető újabb provokációja lenne.
Bár a régió már hozzászokott Phenjan viselkedéséhez, a legutóbbi nyilatkozathullám szokatlanul hosszan tartó és erőszakos, amely néhány elemző szerint a két Korea közötti – akik az 1950-53 közötti konfliktust lezáró tűzszüneti egyezmény alapján technikailag továbbra is háborúban állnak – katonai konfliktus esélyét is felveti.
Kim Dzson Un eddig nem hallgatott a nemzetközi közösségre, ami sokak szerint azt jelenheti, hogy senki sem tud hatni a harminc év körüli vezetőre, és megoldani a válságot. Ezért minden tekintet Kínára szegeződött.
Elemzők szerint a régiós hatalmak közül Kínának van a legnagyobb lehetősége, hogy befolyásolja hagyományos szövetségesét. A kínai csapatok az északiakkal együtt harcoltak a koreai háborúban, amely után a félsziget megosztott maradt. Az évek során Kína látta el a legtöbb üzemanyaggal, élelemmel és egyéb erőforrással Északot. Kína leállíthatná a szállításokat, de nem valószínű, hogy így tenne.
– A kínai nethasználók azt kérdezik, hogy ha egy hétig nyomást gyakorlunk rájuk ezzel, akkor mit teszünk a második héten? Engednünk kell, mert nem hagyhatjuk őket meghalni – magyarázza Sunny Lee, egy dél-koreai író és tanár.
Lee szerint Kína 2002-ben és 2006-ban is próbált így nyomást gyakorolni Északra. – Megpróbálták, de úgy látták, hogy nem működik a dolog.
Kínát az Észak-Koreával közös 1 400 km hosszú határon átkelő, éhező menekültek millióinak látomása kísérti. És tartanak az USA-val szoros szövetségi viszonyt ápoló Dél-Korea által egyesített Koreától is. Lee szerint Kínának hasznos a jelenlegi status quo és a phenjani kalandorpolitika.
– Amikor Észak-Korea hangoskodik, az ENSZ-ben az USA nagykövete megbeszélést kér a kínai nagykövettől, ami végül egy nyilvános G2 (utalás a G8 együttműködési fórumra, amelyben a 7 gazdaságilag legfejlettebb ország és Oroszország vesz részt - a ford. megj.) találkozó lesz – mondta. – Ez Kína nemzetközi státuszát emeli. Úgy látszódhat, hogy Kína most már egy tiszteletre méltó globális hatalom.
De Lee szerint a helyzet hasznos az USA-nak is. – Rá tudja venni Dél-Koreát, hogy csatlakozzon a katonai védelmi rendszerhez, vagy egy regionális gazdasági szervezethez1, és még fejlettebb fegyverzeti rendszereket tud eladni Délnek, amelyek nagyon drágák.
Ugyanakkor az elemzők szerint egy teljes erővel végrehajtott észak-koreai támadás valószínűtlen, de tartanak attól, hogy egy tévedés helyi összecsapást válthat ki. Ez váltotta ki Peking szokatlanul erős állásfoglalását is.
– Egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy önző érdekei miatt a térséget káoszba taszítsa – jelentette ki Hszi Csin-ping elnök múlt hétfőn, ami kétségtelenül egy burkolt oldalvágás volt csökönyös szövetségese felé.
Észak-Korea legutóbbi kardcsörtetése február 12-én vette kezdetét, amikor végrehajtotta harmadik kísérleti földalatti atomrobbantását. A nemzetközi közösség felháborodással válaszolt erre, az ENSZ pedig újabb szankciókat vezetett be. A múlt héten még Fidel Castro, Kuba volt vezetője, Észak-Korea egyik szövetségese is óva intett egy esetleges konfliktustól. Úgy jellemezte a jelenlegi helyzetet, mint ami a nukleáris holocaust „legsúlyosabb kockázatát” hordozza az 1962-es kubai rakétaválság óta.
John Kerry, az USA külügyminisztere ezen a héten Pekingbe látogat, hogy rávegye Pekinget akaratos szomszédjának befolyásolására.
– Természetesen használni fogják a befolyásukat – mondta Jon Huntsman az USA volt kínai nagykövete. – A kérdés, hogy Észak-Korea hallgat-e majd a dorgálásra. Van befolyásuk, de Észak-Korea hazudott nekik és elárulta őket. Tudják ezt és érzik ennek fájdalmát.
Huntsman úgy véli, a kínaiaknak kevesebb politikai hatalmuk van az észak-koreaiak felett. – Az ügyeket emberek intézik, és nekik jóval kevesebb személyes kapcsolatuk van a koreai vezetéssel, mint évekkel ezelőtt volt – mondta.
A jelenlegi kínai vezetők közül senki sem találkozott Kim Dzsong Unnal. Kína tavaly novemberben végső kísérletként Phenjanba küldte Li Csiang-ho-t, a Kommunista Párt vezető tisztviselőjét, hogy lebeszélje Kimet a tervezett kísérleti atomrobbantásról. Li kudarcot vallott. Azóta a két korábbi szövetséges között nem volt magasabb szintű kapcsolatfelvétel.
Valójában az utolsó ismert külföldi, aki huzamosabb időt töltött a fiatal Kimmel, az egykori kosárlabda sztár, a különc Dennis Rodman volt.
– Egy életre szóló barátra tett szert – mondta Rodman Kimnek, miután márciusban, Phenjanban egymás mellett ülve néztek végig egy kosárlabda-gálát. A koreai nézők szerint a találkozó a hatalomra jutott, de még bizonyítási kényszerben lévő fiatal férfi másik arcát mutatta meg.
Christopher Hill az USA volt dél-koreai nagykövete szerint a kemény kijelentések záporát nem szabad figyelmen kívül hagyni, de azokat valószínűleg saját népének szánta. – Úgy vélem, hogy az észak-koreai belpolitikai életnek van egy jelentős része, ahol Kim Dzsong Un-t egyértelműen nem fogadták jól, ha érti az elgondolásomat – mondta a CNN-nek nemrég. – Azt hiszem, most egyfajta háborús vezetőként próbálják megerősíteni a helyzetét.
Nem tudhatjuk, hogy a viszonylagosan tapasztalatlan vezető milyen messzire megy el annak érdekében, hogy hazai helyzetét megerősítse, még ha ezzel hagyományos szövetségesét túl messzire is taszítja.
1Dél-Korea nem nagyon akar csatlakozni a Csendes-óceáni Stratégiai Gazdasági Partnerséghez, ami tkp. egy USA által kezdeményezett szabadkereskedelmi szerződés.
http://edition.cnn.com/2013/04/12/world/asia/china-north-korea-relations-florcruz/index.html?hpt=hp_c1
Utolsó kommentek